Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

DEME TAMÁS: Kezdetben vala az Ige: a szóvá tett kép, az ikontermő szó

Ç/)e/ite ÇTirmas KEZDETBEN VALA AZ IGE: A SZÓVÁ-TETT KÉP, AZ IKONTERMŐ SZÓ (Nagy László láttató erejű képességei) Vannak emberek, akik megkapták az összegzés, sűrítés, a többféle kifejező nyelven szólás adományát. Nagy Lászlót, akit mindenekelőtt költőként tartunk számon, megáldotta sorsa a képi nyelv tudásával is. Nem egyedülálló a kettős tehetség, de ritkán egyenértékű a két képesség. Németh László orvos mivoltát csaknem elfödte próza- és drámaíró volta, a „szellemi élet organizálásának" karizmája. Apollinaire, André Breton rajzai messze nem érnek föl verseikhez. Einstein fizikai-matematikai csúcsteljesítményei mellett hegedülése csak érzékeny kiegészítés, önkifejezés lett. Albert Schweitzer ezzel szemben orgonaművészként, orvosként egyaránt kiemelkedő volt. Kós Károly életművében szervesen kapcsolódott össze a magas szintű építőművészi, grafikusi, írói alkotás. Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti tevékenysége (ha nem is egyenértékűen, de) színvonalban is közel állt egymáshoz. Nagy László alkotótehetségét mégis mással rokonítanám. Nála nem csupán a természetadta képesség (az is), nemcsak a kifejezési kényszer (az is, hanem az életmód, a szerves kultúra - eszméletében, szemléletében - megőrzött hagyománya, modernséget hirdető korának aszinkronitása és - életét mérgezve tápláló - közép-európai társadalmi környezete egyszerre alakította. Európában William Blake képalkotó-verselő kedvére hajaz. Itthon - nemcsak egymásra figyelő barátságuk miatt, hanem kifejezéseik egymásra rímelő, egymást tükröző volta miatt Kondor Bélával való alkotói rokonságát érdemes észrevennünk. Ikercsillagok. Összefüggenek, akkor is, ha eredetük fényévnyire különbözik. Alkatuk nem azonos, inkább komplementer, egymást kiegészítő. (Ahogy a csillagoknál: a térbeli távolság észrevétlenné válik, ha összecsillannak egy síkká, közös képet rajzol a galaktika.) A végeredmény, az alkotásmód, a formanyelv rokon, összeérlelt. Mint amikor különböző faágakat, köveket hasonlóvá farag az idő, összecsiszol a vízesés. Közös értékeikről nehéz szólni, szinte minden lényegest elmondott már erről barátja, Csoóri Sándor. Nagy László képeinek a fejlődésrajza izgalmas. Szembetűnő, hogyan változik meg a leíró, közlő „állapotrajzolás". A tehénfara melletti világ, az alvó Ágh Pista idillje, a favágítószín körüli udvar éhsége, a mákos mácsik jóllakottságával megrajzolt, megfestett szelíd, a Somló-menti táj pár év alatt átalakul. Mondhatnók - jelképpé