Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖMÖRI GYÖRGY: Nagy László híre és művei angol nyelvterületen

WO fit Off MtJOtHj^i/ NAGY LÁSZLÓ HÍRE ÉS MŰVEI ANGOL NYELVTERÜLETEN A legelső Nagy László szöveg, ami legjobb tudomásom szerint megjelent angolul, a Bánók és ragadozók című prózavers volt, közölte a New Hungarian Quarterly 1966 őszi száma a Kanadában élő Andrew Feldmar fordításában. Érdekes módon ugyanebben az évben látott napvilágol angol nyelvű könyvem Oxfordban az 1945 utáni magyar és lengyel költészetről (Polish and Hungarian Poetry 1945 to 1956) s ebben külön fejezetben, hat lapon át foglalkozom Nagy Lászlóval. Kritikai bevezetésnek ez talán nem volt haszontalan, bár Nagy László lírájának minőségét nem tudtam elég jó versfordításokkal illusztrálni - egyszerűen nem álltak ilyenek még rendelkezésemre. A magyar irodalom 1945 után kiadott egyetlen valamirevaló angol nyelvű antológiája, a Duczynska-Polányi-léle The Plough and the Pen (Az eke és a toll), ami 1963-ban jelent meg, Illyés, Benjámin, Kuczka és Zelk mellett kiemelt helyen foglalkozott Juhász Ferenc bemutatásával. Nagy Lászlónak azonban, hogy, hogy nem, nem jutott hely ebben a gyűjteményben. Nem volt szerencsés az az ötlet sem, amikor 1967-ben az angol rádió irodalmi műsorát vezető és éppen Budapestre látogató angol költőt, George Macbethet felkérték, fordítson le angolra néhány Nagy László verset. Nem annyira a nyersfordítók nyelvi felkészültségével volt itt baj, mint az egyébként tehetséges és sokoldalú Macbeth fordítói elveivel. Ő ugyanis még abban a „parafrazáló" szellemben közeledett a fordítandó szöveghez, ami a hatvanas évek előtti angol-amerikai költőműfordítók szemléletét jellemezte. Ezek a fordítók úgy gondolták, nem szükséges sem formailag, sem egyébként hűségesen követni az eredetit - a legfontosabb az, hogy angolul jól „szóljon" a szöveg. Macbeth ilyenformán fordított le néhány verset és még a New Hungarian Quarterly akkori elég hajlékony szerkesztői is úgy, azzal a megjegyzéssel adták le csak a verseit, hogy „lássuk hát, mi került ki az angol költő olvasztótégelyéből" (crucible). - Nem akarok itt belemenni a Macbeth-féle átdolgozások részletes elemzésébe (én teljesen elhibázott vállalkozásnak tartottam őket), csak annyit jegyeznék meg, hogy az angol költő még Nagy László verscímeit is megváltoztatta, pl. a híres Ki viszi át a Szerelmet Macbethnél The ferryman, vagyis „A révész" lett. És meg kell még mondanom, hogy Vajda Miklós 1977-es egyébként színvonalas versanlológiájának (amit a Columbia University Press együtt adott ki a Corvinával) egyik legnagyobb hibája az volt, hogy - más fordítások mellett, ez igaz - újraközölte mind a négy Macbeth-parafrázisl. Ebben az egész Macbeth-epizódban az volt számomra mulatságos és persze kicsit bosszantó hogy 1967 tavaszára már készen állt és a Tri-Quarterly című folyóiratban meg is jelent néhány jó Nagy László versfordítás. Az történt ugyanis, hogy 1966-ban