Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)
GÖMÖRI GYÖRGY: Nagy László híre és művei angol nyelvterületen
Charles Newman, az Evanstonban kiadott kitűnő Tri-Quarterly szerkesztője felkért, hogy állítsam össze évente háromszor megjelenő folyóiratának egy kelet-európai különszámát. Erre engem a magyar irodalomban való jártasságom mellett főként lengyel irodalmi tájékozottságom tett alkalmassá. Rengeteg munkával és majd egy éven át tartó széleskörű levelezéssel sikerült összeszednem egy elég jó különszámot, amelyben a magyar költészetet József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky és Nagy László képviselték. Tehát ebben az 1967 tavaszán megjelent Tri-Quarterlykülönszámban már olvasható két olyan fordítás, amit az én nyerseim és útmutatásaim alapján a manchesteri Tony Connor fordított, míg a harmadikat, a számomra különösen kedves Jártam én koromban, hóban című verset akkor Észak-Angliában élő barátnőm, a belga-ír születésű, de angolul verselő Anne Cluysenaar fordította. S hogy Tony Connor első fordításai milyen jól sikerültek, mutatja az, hogy először Edwin Morgan a magyar irodalmat bemutató rádióelőadásában (1968-ban) mintadarabként olvasta bt A falak négyszögébent, majd ugyanezt, a lényegében az ötvenhatos magyar forradalomról szóló verset, Connor fölvette négy évvel a Tri-Quarterly-szám után megjelenő saját verseskötetébe is (In the Happy Valley, 1971). De hogy még befejezzem a TriQuarterly-szám történelét, az olyan feltűnést keltett, hogy 1968-ban a chicagói Quadrangle Press újra megjelentette, keményfedelű kiadásban, New Writing of East Europe címmel. (Ez Charles Newman-nal közös szerkesztésemben jelent akkor meg). Ezeken a sikereken felbuzdulva, elkezdtem dolgozni egy angol nyelvű Nagy László kötet megszervezésén. Az időpont éppen kedvezett ennek, mert a középkelet-európai népek lírájának fordítása ekkortájt kezdett divatossá válni Angliában, így Zbigniew Herbert, Vaskó Popa és Miroslav Holub mellett ki lehetett adni együtt Weörest és Juhász Ferencet is papírfedelű versválogatásban és ennek alapján láttam reményt arra, hogy majd Nagy Lászlóra is lesz kiadó. 1968-ban tizenkét év óta először látogattam el Budapestre és ott hallottam, hogy egy angol születésű, de a kanadai Winnipegben élő költő, Kenneth McRobbie is dolgozik Nagy Lászlóversek angol fordításán. Kapcsolatba léptem vele, 1969-ben találkoztunk is és lassan kezdett kialakulni a Nagy László kötet stratégiája. McRobbienak tetszettek Nagy László hosszabb versei, megállapodtunk tehát, hogy azokat ő fogja fordítani; a rövidebbeket, kevés kivétellel, Connor fogja csinálni. Megismerkedtem Kodolányi Gyulával is, aki akkor a Corvinának dolgozott. O úgy gondolta, a Corvina egyedül is hajlandó lenne kiadni Nagy László verseit angolul, de ismervén a Corvina hátrányos helyzetét a külföldi piacon, ugyancsak jónak látta, ha az ügyet egy angol kiadó veszi kézbe. Ez nem volt, illetve nem lett volna egyszerű dolog, ha nem siet segítségünkre Tony Connor, akinek korábban az Oxford University Press volt a kiadója. Úgy emlékszem, az ő segítségével sikerült 1971-ben szerződést kötnünk a kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező és nagyhírű OUP-vel. Ez a könyvnek - amit Magyarországon, a gyomai Kner nyomdában nyomtak - két kiadását vette tervbe: a „főkiadást" az oxfordi kiadó neve alatt, és egy „mellékkiadást", amit csak Magyarországon forgalmaztak volna, a Corvina neve alatt. Az oxfordiak kérésére a Corvina elfogadta, hogy a könyvet Kodolányi Gyulával közösen szerkeszszük és hogy én írjam az előszót és én készítsem a jegyzeteket is.
