Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

NAGY LÁSZLÓ: Éjfél; Márciusi szél; Húsvét táján (A költő nyomtatásban megjelent első versei)

Márciusi szél Sötétszürke egek alatt repül közénk kantár nélkül, aki búja, kipirosnl, aki nem, az belekékül. Zászlós haján új tüzet hoz, új életnek forradalmát, karmaival kikaparja földbe bújok rejlett malmát. A március heves szele legyen olyan, hajh, mint régen sikálja le a sok piszkot a förtelmes magyar égen. Nyögtünk mi már sokat, sokat, kemény kancánk kinyúlt bele; majd halálra fojtogatott zöld rohadék lehellete. Haragos szél, vihar Júliánk olts be minket akarattal, fonj be minket gyönyörűen nagy tűzpiros szalagokkal. Nem üdvözlünk mézbemártott kicifrázott szép szavakkal: várjuk szilaj vágtatásod, várjuk vérmes indulattal! (Népi Ifjúság, 1947. márc. 1.)