Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

ADAMIK TAMÁS: Catullus és Nagy László a szerelemről

Köröttem kusza az élet, Kusza a sorsom. Vértezz hittel, hűséggel állig, akkor én a haláloságyig helédfogódzom. (Jártam én koromban, hóban) Ahogyan Catullusnál is fénybe borít mindent a szerelem, ugyanez történik Nagy Lászlónál is, s ahogyan Catullus olykor kedvesét deliciae-mk (gyönyörűségem), desidetiumnak (vágyamnak) becézi, így jár el Nagy László is: boldogítónak, gyönyörűnek nevezi a szeretett nőt, s vele kapcsolatban olykor becéző kicsinyítőképzős szavakat alkalmaz, mint Catullus. 3. Mind Catullus, mind Nagy László szerint nagy veszélyek fenyegetik a legnagyobb'emberi értéket, a szerelmet. Am más veszély fenyegette az antik ember szerelmét, és más a modern emberét. Hogy mi és milyen ez a veszély, azt két vers elemzésével szemléltetem. Mindkettő szerelmes vers. Nagy Lászlóénak a címe is az, hogy Szeretők. Az antik költők nem adtak címet verseiknek, de ha Catullus 45. Carmenénak címet adott volna, ő is a „Szeretők" címet adhatta volna. Az alaphelyzet mindkét versben ugyanaz: a költők egy-egy szerelmespár szerelmét festik. Mindkét versben egy férfi és egy nő imádja egymást szóval és cselekedettel, fekvő helyzetben. Catullus 45. carmene Devecseri Gábor fordításában így hangzik: Acmét tartja ölében és beszél is hozzá SeplimiiLs: „Szerelmem, Acme, pusztító szerelemben égek, őrült vággyal érted! amíg csak életünk tart, lángolok; s ha hazudtam, Indiában vagy forró Libyában egymagámra támadjon haragosszemű oroszlán. " Tüsszentett Amor erre jobbfelől, mint balról már azelőtt, kegyes helyeslést. Acme hátrahajolt szelíden: édes udvarlója megittasult szemére bíbor szája tapadt s utána így szólt: „Édes Septimius, te, életecském, úgy szolgáljuk Ámort, csak őt, örökké, mint igaz, hogy a tűz az én velőmben kínzóbban lobog és hatalmasabban. " Tüsszentett Amor erre balfelől, mint jobbról már azelőtt, kegyes helyeslést. 0\s