Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - ZELNIK JÓZSEF: Az ördögűző Nagy László

rort gyakorló csapatával szemben. Akkora volt az elképedés, hogy a vitát el is vesztették. Időleges visszavonulást rendeltek el és Major barátjukat zászlórenddel kárpótolták az elszenvedett sérelmekért, s ahogy a Napló őrzi: most zászlórenddel kitüntetve pimaszkodik. De különben is zaklatottá vált a közélet. Ekkor jelent meg Száraz György: Egy előítélet nyomában című írása a zsidókérdésről. A témáról a Napló így őrzi a költő véleményét: „Nehéz ügy. Elszomorító, hogy még ma is ügy. Üggyé csinálják. " Ugyanezen a télen Illyés levelet írt az írószövetségnek, hogy kilép a sok megaláztatás miatt. Az Úr 1975. évének késő ősze és tele ilyen hangulatban találta a költőt, akiben érett az elhatározás, hogy a költészet mágikus erejét segítségül hívva oszlatja az „éjt, hol az ármány bullái fekete zsinóron függnek." Az alkalmat egy baráti utazás és egy baráti felkérés hozta meg. A Napló szerint így: „Értekezlet: az építészet vitát folytatjuk. Kettő hozzászólás van. Lehet, hétfőre több lesz. Major emberei is kiddik. Ebéd: Nimródban M. és B. továbbá Z. Jóska, K. F., Páskándi, majd Csoóri. Bundi és P. kivételével: Hatvan. Szép az öreg szőlője, magas kordonos. Új fajta szőlő, Egri csillagok, ebbe tartozik a Zalagyöngye is. Permetet nem kér, mert legyőzi a férgeket, fagyálló... Muskotályos és oportó ízű. Eszegettünk ezt-azt, ittunk iijbort, de legelőbb pálinkát. Fél hét komi indultunk haza Z. kocsiján, B. Ilonka mellett ültem. Elvállaltam estjének bevezetőjét. " (október 10.) Elvállalta úgy, hogy abban a pillanatban biztos nem gondolt rá, ördögűző verset fog írni. Miért gondolta volna, népdalénekesnő előadóestjére kell csak bevezetőt írnia. Metaforákat kötözhet csokorba a népdalnak arról a szerelmetes világról, ahol - kedvenc nótája szerint: lányoknak az ágya rozmaring a lába. Csak a kifordult élet, a rongáló „rossz pörök" nem engedik a lírai fényűzést, kikényszeríti a líra mágikus ördögűző szerepének felmutatását. Ha ezt nem meri vállalni senki, akkor „lepusztul szánkról az ózon" és az ördög, a halál ura „kitúr kitaszít a házból, hazából". Kérdeztük, hogy mekkora keserűségnek kell felgyűlnie az emberben, hogy csak a démonológiai szótár szavaival tudja megnevezni a helyzetét. A vers első fele a következő sorokban emelkedik egy huszadik századi Tiborc Katona Tiborcával egyenrangú panaszává: Ördög koholta, ő nyüstölte fölénk ezt az éjt, hol az ármány bullái fekete zsinóron függnek, megannyi mérges lepény, inajálisra ólom-okádmány, hogy gőzüktől elsorvad a fény és lepusztul szánkról az ózon. Ohm-ingák, ha mozdulsz, ütnek, nem moccansz meg, úgyis pofoznak, ítélete ádáz betűknek lélekben, hasban új csikarás, s kell álmodni tovább a rosszat.