Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

TÜSKÉS TIBOR: Nagy László: Inkarnáció ezüstben

(Az inkarnáció-motívumot Nagy László versünk egyik rokon-költeményébe, a Menyegzőbe is beleszőtte. Itt a vers első verzállal kiemelt sorában hangzik el az „et incarnatus est" idézet ironikus parafrázisa: „okosok a vének, ruganyos a vének tanácsa, / megengedik: IME, TESTETÖLTHET AZ IGE, HA TUD".) Inkarnáció mondja Nagy László arról a folyamatról, amikor a versben a valóság, a tárgyi világ két eleme művészetté realizálódik, műalkotássá lényegül át. A megnevezés eszünkbe juttatja Pilinszky János szavait, aki 1965 karácsonyán, Jézus megtestesülésének ünnepén ugyancsak a valóság átalakulásáról elmélkedik, egy másik helyen, a Beszélgetések Sheryl Suttonnal-ban pedig a művészet inkarnációjáról beszél. „Kik veszik körül a betlehemi jászolt? Nem a történetit, a valóságosat, hanem azt, ami a századok során a képzőművészeti alkotásokban realizálódott? - kérdezi Pilinszky 1965-ben. - Valamennyien ismerjük őket: az angyalokat és a csillagokat, a barlangot és a barmokat, a pásztorokat és a térdeplő három-királyt. S tudjuk azt is: a valóságban némileg másképp történt. A képzelete kikerekítette és átalakította a valóságot. De épp ez az érdekes: hogy mivel övezte körül a képzelet az evangélium beszámolóját?" A Beszélgetések-ben pedig így összegezi véleményét: „... a művészet a képzelet morálja, hozzájárulása, verítékcs munkája a teremtés realitásának, inkarnációjának a beteljesítésére, helyreállítására. Megtestesült (Et incarnatus est): azóta minden remekmű zárómondata, hitelesítő pecsétje lehetne." Nagy László poétikája, versszemlélete Pilinszky művészetszemléletére rímel. (Nála az inkarnáció szó a mű címébe emelt első szó.) Ezért Pilinszky szavaival mi is megkérdezhetjük: Nagy László versében a képzelet hogyan kerekítette ki és alakította át a valóságot, képzelete mivel övezte körül a „NEMZETI KINCSNEK NEVEZETT / SZKÍTA LELETEINK"-et? A nyomtatott versnek mindig vizuális jelentése is van. A 77 sor terjedelmű költeményt öt sorköz választja hat részre. Ezek a részek, szakaszok egyben a vers szerkezeti egységei. A hat szakasz a vers két rétegét alkotja: a vers szerkezete a kultikus hármas szám alapján tagolódik. Egymással összefüggésben egyrészt a három páratlan (1,. 3., 5.) szakasz, másrészt a három páros (2., 4., 6.) szakasz van. Úgy is mondhatjuk, hogy a vers menetét, fő sodrát alkotó páratlan szakaszokat megtörik, megszakítják a páros számú közbevetések. A szakaszok terjedelme mindkét „síkon" növekvő: a sorszámok a páratlan szakaszokban: 10-20-19, a páros szakaszokban: 5-815. (Mintha egyre nagyobb lélegzetet venne a költő.) A két verssík terjedelmi aránya 49:28, vagyis a három páratlan szakasz terjedelme csaknem kétszerese a három páros szakasz terjedelmének. Ez azonban a puszta terjedelmi arány. Ha a részek indulati töltését nézzük, akkor a kisebb, mintegy fele akkora terjedelmű páros részek teljes indulati egyensúlyban vannak a terjedelmesebb páratlan részekkel. A páratlan részek indulati erejét, intenzitását a költő tipográfiával, a végig nagybetűs írásmóddal hangsúlyozza. A versbeli kiemelésnek ezzel a formájával Nagy László először alighanem az 1964-es Menyegzcfben él, majd portréversében, a Csontváryban, az Egry ragyogásban és a Veres Péter idéző Az országház kapujában, 1946, címűben találkozunk. Az Inkarnáció ezüstben után ugyancsak használja a verzál kiemelést több versében (Egzakt aszály, Verseim verse, pásztoRablók), valamint