Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - FODOR ANDRÁS: Emlék és napló Nagy Lászlóról

1975. VIL 15. Kedd Nyakamba zuhant Stravinsky-könyvem korrektúrája. A délutáni szerelmi légyottra kéretőző baráti párt még befogadom, de a vidéki szálláskéró't már elutasítom, hiszen úgy elúszna egész esti munkálkodásom. Harmadjára szólítás nélküli hang hív borozásra, születésnapi gyülekezetbe. Védekezem, mint szűzlány a csábítás ellen, ráadásul azt sem tudom ki a csábító. Végre, amikor a hegyes-sisegó's „sajnálóm"-at hallom, mely inkább így hangzik: „sajnélom", ismerek rá Nagy Lacira. Hagyom hát tovább beszélni, mi célja van az összejövetelnek? - Sok mindent rosszul csináltunk, jobban össze kéne fogni... A Simonnak se kellett volna meghalnia - csak egyedül maradt... Mondja, kiket hívott meg, Juhászt milyen hosszan agitálta... Végre engedett, azzal a föltétellel, hogy egymás mellett ülhessenek... Bata nehezebb eset, őt nem invitálhatta, vele majd külön kell leülni... Szállj be egy taxiba és gyere! Mutasd meg az arcodat legalább egy órára. Zavart figyelésem következménye, hogy a lakásra megyek, oda viszem az üveg Pliszkát. Még jó, hogy András gyerek otthon van s eligazít a Rózsadomb étterem teraszára. Oda már valóban taxin érkezem. így persze minden másként alakul, mint gondoltam; nincs keveredés, csak talált hely, ahova leülhetek. Sorra kezelek Lacival, Juhásszal, Bodnárokkal, Czinéékkel, Kiss Feriékkel, Ághgal, Takács Imrével, Koczkásékkal, Kormos Pistával, Budai Ilonkával és férjével Zelnik Jóskával, Csoórival, ki mellé még Kósa Feri és Sinike telepszik le. Az asztal körüli összeszokottságban nem érzek igazi otthonosságot. Ágh Pistával tudok legközvetlenebbül beszélni. Kapunk bort és vacsorát. Juhász szólásra emelkedik. Szavai valahogy külön vannak tőle: ... Szégyenkezve, egyik temetőből megyünk a másikba - (Simon Pista után egy hétre Lengyel József is meghalt) - ... de itt most másról van szó... tudjátok, Nagy László nagy költő... örvendjünk és cselekedjünk mindig együtt, sohase külön... Hallok a bazsi temetésről. Rengetegen voltak. A népet a kordon mögé rekesztették, de áttörték a kordont. Csoóri Sanyi büszkén említi, hogy nem állt szóba Aczéllal. Simon az utolsó napokban már eszméletlen volt. Egyik legutolsó levelet valószínűleg én kaptam tőle. Mielőtt Budai Ilona dalba kezdene, Nagy Laci egyszerű köszönő szavai után, ideiglenességemet szentesítve, tőle elbúcsúzom és csöndesen meglépek. A társaság záróra után még Kiss Ferihez készül. Mondta, hogy múltkor a Fészek-est után is nála kötöttek ki néhányan. Föl akartak hívni éjszaka, de aztán kegyelmezően lemondtak rólam.