Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - BEREK KATALIN: Nem éltem hiába...

kortárs irodalomért tettem, rendkívül nagyra becsülte. Úgy nyilatkozott: „Berek Kati nemzeti érték! És már nem is fog meghalni soha." A hetvenes évek elejéig tartott a szoros barátságunk, közös munkáink. Azután, vagyis 1972-től kezdtünk más utakon járni. Őrá hatottak a népiesek, én nem vonzódtam sem a népiesekhez, sem az urbánusokhoz, kizárólag a költészethez! Kissé meglazultak a köztünk levő szálak, persze ez egy percre sem távolított el az Ő költészetétől, barátságától, de nem voltam részese az azon évek születő verseinek, mindennapjainak. Aztán a halála előtt nem sokkal, 1977-ben felhívott, a népiesekkel készültek egy irodalmi sorozatra, ahol Ő is szerepelt. Kért, hogy ne hagyjam el, és az esteken ismét én mondjam az Ő verseit, mert csak az én számból akarja hallani őket. Természetesen vállaltam. A halálhírét csendesítően a fiamtól kaptam. Az ágyam sarkában ültem némán. A fiam megsimogatott, és egyedül hagyott. Másfél napig gondolkoztam... Munkássága nem maradt csonka, kerek egész életművet hagyott hátra - döntöttem el. Azután mentem át Szécsi Margithoz. Halála után az Őt szerető irodalombarátok ismét felém fordultak. Az ország sok városa - ahol együtt jártunk - kért fel Nagy László-est tartására. Majd 1980-ban megjelent kedves verseiből válogatott nagylemezem, amit természetesen Zolnay Pállal készítettünk, és nagy örömünkre az év hanglemeze lett. Sajnos, évek óta nem lehet hozzájutni, nem történt meg az utánnyomás. Pedig lett volna rá igény, ugyanúgy, ahogy a sok közös irodalmi műsorra, amiket letöröltek a Televízióban.