Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - BUDA FERENC: Hózivatar, gyehenna

HÓZIVATAR, GYEHENNA ! N. L.-nak, odaátra Fúj, fúj a szél, fúj órák, napok óta szünetlen, hol fákat, bimbózó eleven ágat tépve, tördelve, hajlogatva, elkapdos kanyargó füstöt, a hitványul fölrakott kéményt irgalom nélkül ledönti, fúj, fúj a szél fullasztó rohamokban, elsodorja a selyemkendőt, ölyüt, galambot dobál az égen le-föl, le-föl, csak a fecskék fekete villanása, meg-megrebbenő nyílhegyei furakodnak mind magasabbra a zenit felé, derül-borul, deml-borul, fehérfény, azúrkék ragyogás, rongyszürke, vas-szürke, palaszürke fellegek komor árnya kergeti egymást odafent s idelent követhetetlenül, verőfény, jeges fuvallatok, mi ez a fehér? mi ez a fehér? kökényszirom, cseresznyevirág förgetege? ó, nem: áprilisi hózáport zuhogtat a szél, havasok csúcsai, jégárjai közül előzúdulva rohamoz, s ravaszul követvén az utak fordulatait, völgyek, horhosok, vízmosások görbületeit, hajlatait - mindig szembefúj, mindig csak szembefúj, papirost, tollat a kezedből kitép, csupán a kés- meg a baltanyél egyedüli bizonyosságod, ha fúj a szél, míg fúj a szél