Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

DEME TAMÁS: Kezdetben vala az Ige: a szóvá tett kép, az ikontermő szó

falán pusztuló Kondor Béla kép megmentésére igyekezett engem, méltatlant rávenni. Látni kezdtem a szelíd, Veszprém megyei tájat, Iszkázt, a körtefával, a meghalt Szederkényi Ervin tűnődő mosolyával. S írtam, sietve jegyzeteltem kis noteszomba a szavakat, amelyek legelőször eszembe jutottak a képekről. Most, kinyitva a füzetet, magamnak is meglepetés, miféle üzenete van a sebtiben egymás mellé rovott emlékeztető szavaknak. Úgy vélem, a képek indukálta szavak szervesen következnek a költő képeiből. Találomra, íme, néhány sor: Pici istállókép: fiú, jászol, kakas, nyúl. Kosár. Hideg. Zsebretett kéz, nagykabát. Hideg évek, májusi fagy a virágon. Akvarell: alvó fej. Zöld hit, kék árnyak, hold-remény. Portölcsér, forgószél-asszony. Távolodó jegenyék. Cigányképű Szent Margit királynő, bagóval. Előtte, a levegőben kardos, szirmos emberek, némberek kavarognak. Vonal-zaj. Nagy ló, nagy herék, nagy fogak. Kisember, kis gitár. Por. Sarkantyús nők hullanak az égből. Fekete forgatag. Parlament, mint égi sarokpont. Haragszik az ég. Balkán utca sarkán szárnyas, sarki angyal. Fekete arc, feketepiac, bolgár húsételek szaga, tépett pillangószárnyak. Kardos nő csontváz-lovat ugrat. Rakétában szerelmesek. Háttérben harisnyás kurvák derengenek. Nő-felhő. Felkelő emberölő, ismeretlen military. Egyik kezében fekete rózsa, másik kezében davajgitár. Ötvenhat. Kétszer kettő. Végtelen iszonyat. Bodzafesték-kísérlet. Spontán megfigyelés: „a pesti bodza sötét, az iszkázi világos." Reméljük, nem érti félre sem népi, sem urbánus. Festőmályva - főzve. Etyeki festővirágok. Őstudásfolt. Panelházat Húzó Hercegnő fátylát exkavátor markolássza. Nádasban attraktív akt, gémek kara nyújtott nyakkal, a capella, sotto voce, tempo di ballo, unisono, csobogó vízben. Hal-evő-halat evő hal. „A szem: a látás korlátja". Idézet bezárva.