Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

TERESA WOROWSKA: Nagy László lengyelül

sőbbi kötetekből valók, van két prózavers, négy képvers, köztük a Seb a cédnison, amelynek nem sikerült tökéletesen a grafikai része. A törzs, amelyet kétfelől a JAJ és a SEBE szavak öveznek, pusztán nyelvtani okból - a lengyel genitívusz szerkezete miatt - sajnos, nem olyan hatásos és nem elég képszerű lengyelül. December végétől Nagy László nemcsak figyeli, hanem több alkalommal aktívan segíti a nyersfordítások készítésének folyamatát. Január közepétől március végéig az erre vonatkozó naplófeljegyzések nagyon gyakoriak: „R. (Gimes Romána) fölhívott, verseim lengyel nyerseit beolvasta. Átvettük a Menyegzőt."

1 „Európában ebéd: a lengyel nővel és R-val, egész nap a Menyegzőt fordítják lengyelre, hogy Tadeus verset csináljon belőle."

8 „Megyek az Európába a nyersfordításokat korrigálni. Verseim nyersei!"

9 „Fordítják verseimet lengyelre. Mi az, hogy nyitni kék, cirok stb. - Jaj, de nehéz!"

10 Csakugyan nehéz volt egy sajátságos egész tárgyi és fogalmi világot átültetni egészen másképpen működő, más képzettársításokat létrehozó idegen nyelvbe. Nagy László ezért nemcsak magyarázott, hanem rajzolt is. Ezeket a rajzokat a nyersfordításokhoz csatolva kapta a kötet két fordítója, Tadeusz Nowak és Bohdan Zadura. „...itt vannak a rajzai a Menyegző nyersfordításához: a sarkantyús csizma, katonacsizma, egy katona oldalán karddal és vigyázzállásban: arccal a magyar történelemnek. Ott van a papíron félretéve egy kard, kivették hüvelyéből, selyemmel kifényesítették, beolajozták, hogy a rozsda ne marja."

11 Lengyel kötelének felépítését is meghatározta a szerző: „Verseim sorrendje lengyelül. A Ki viszi át a Szerelmet, ezzel kezdődik. Néhány változtatás, bekerül még a Seb a cédnison."

12 A versek ritmusát, különösen a Menyegzőét, maga jelölte meg: 1 ^ „Tadeusnak lekottázom a ritmust, mert enélkül nem fog a fordításhoz." ' „Kottázom a Menyegzőt T. Nowaknak."

14 „Kottázom tovább a Menyegzőt."

15 Nagy szolgálatot tett vele a fordítónak: „itt fekszenek előttem Nagy László versei és a nyersfordítások, ott fekszik előttem a válogatás. Sok helyütt a szerző saját kezű megjegyzéseivel, pontosan megjelölve a vers ütemét. Azért, hogy én, aki nem ismerem a magyar nyelvet, nem táncolok csárdást, nem énekelek népdalokat, jobban eligazodjam, hogy a versekben megérezzem a dallamokat, hogy minél szélesebbre táruljanak előttem bennük a képek, hasonlatok és metaforák."

16 Még októberben is foglalkozik ezzel a költő: „Este Románával Bogdán és Tadeus fordításaiban kijavítottuk a félreértéseket."

1

'' Ezt a folyamatot azért mutatom be olyan részletesen, mert a magyar versek lengyel fordításainak történetében eléggé ritka volt az ilyen szoros közös munka; hiányának hátrányos következményeit láthatjuk ma is a kötetek lapjain. Nagy László könyve ebből a szempontból is mondhatni ritkaságszámba megy: tulajdonképpen nincs benne hiba, bármifajta komolyabb félreértés. Ez nem jelenti azt, hogy a kötet tökéletes. (Minden kritikai szó, amely itt a számból elhangzik a versfordításokkal kapcsolatosan, a saját fejemre kimondott ítélet egyszersmind, mert ehhez a kötethez szinte mindegyik nyersfordítást én készítettem, ötödéves magyar szakos hallgatóként.) Ha egyhuzamban végigolvassuk a verseket, az első szembetűnő észrevételünk az, hogy a fordítások színvonala kissé egyenlőtlen. Látunk telitalálatokat szép szám-