Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)
TERESA WOROWSKA: Nagy László lengyelül
Amikor Nagy László másodszor jár Lengyelországban - vagyis 1975 június elején - már majdnem kész a Magyar Költészet Antológiája (Antológia poezji wegierskiej), amely még ebben az évben meg is jelenik. A Mária siralomtói Csoóri Sándorig csaknem 300 vers igyekszik képet adni a magyar költészet történetéről. Nagy Lászlónak Tadeusz Nowak fordításában öt verse van az Antológiában, ezek kerülnek majd be az 1979-ben megjelenő önálló lengyel kötetébe. Időben egy kicsit előre ugorva még egy antológiát említek meg: Pizepowiednia czasu twego, vagyis a „Jóslás a te idődről" című kötetet (ennek a címét a kötet szerkesztője, Konrád Sutarski egy Csoóri verstől kölcsönözte), amelyben Nagy Lászlónak 7 verse olvasható. Közülük 5 már ismerős a kötetéből, azonban két új is van - Bartók és a ragadozók Konrád Sutarski, valamint Fejfáknak fejfa Bohdan Zadura nagyon szép fordításában. Az önálló lengyel kötet Kto pizeniesie Milosc címmel 1979-ben jelent meg a krakkói Irodalmi Kiadónál (amely a magyar irodalom publikálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett). A Krónika-töredékben ennek a kötetnek a születését is nyomon követhetjük. Először 1975-ben, március 27-én olvassuk: „elküldtem a lengyeleknek a verseket". Néhánynak a fordítása júniusig elkészült, mert amikor Nagy László június 9-én az éppen Magyarországról visszatérő Tadeusz Nowakékkal Varsóba érkezik, ezeket olvassák fel a Magyar Kulturális Intézetben rendezett Nagy Lászlóesten. „Tadeus után én olvastam fel a Gabiiéit, erősen ritmizáltam, hogy lássák, vagyis hallják: ők még nemigen tudnak fordítani" - jegyezte be a naplójába, majd „Nagy siker, H. (ez valószínűleg Hegedűs Bitte Dániel, az Intézet akkori erélyes igazgatója) szerint ennyien még nem voltak, sokan álltak kívül" 4 . Nagy László szerényen fogalmazott. Ezen az esten a Magyar Intézetben szó szerint tömeg volt, sokan álltak, mert nem jutott ülőhely, Tadeusz Nowakot kétszer is visszatapsolták, hogy újraolvassa az említett Gábiiel fordítását. Én, aki ezekben az években az Intézet szorgalmas látogatója voltam, nem emlékszem hasonló esetre.) Ez az est emlékezetes volt Tadeusz Nowak számára is, mert Nagy Lászlót búcsúztató írásában - László közöttünk - (amelyet röviddel Nagy László halála után írt, és amely - a magyar költő életrajzi adataival némileg kiegészítve - lengyelül először a Kto pizeniesie Milosc utószavaként, magyarul pedig 1984-ben az áprilisi Tiszatájban jelent meg, majd ugyancsak az Égi és földi virágzás tükre című kötetben), így emlékszik vissza: „Én Istenem, és László nincs már közöttünk. Itt van még visszafogott hangja Varsóban a Magyar Intézetben, amint szóról szóra, verssorról verssorra, strófáról strófára szavalja el nekünk a Szépasszonyok mondókáit Gabiiéire. Én is fölolvastam fordításomat, vagyis inkább lengyclesítctt változatát, és a lengyel színész is elmondta, de ez nem volt ugyanaz, nem volt az igazi. László énekelt, László a királyi udvarban volt, és László hangját leste az udvarhölgyek egész kara." 5 Ez a kötet bemutatkozás, önarckép. A válogatást ugyan Gimes Romána készítette, ám Nagy László maga is aktívan vett részt az előkészületekben, és ma már mondhatjuk, hogy enélkül ez a kötet nem is jöhetett volna létre. 1976 szeptemberében megemlíti: „Legépeltem a lengyel fordításhoz a verseim címét, vagy 30-at." A kötet végül is 42 versét tartalmazza, köztük van a Menyegző. A versek inkább a ké-
