Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)
TERESA WOROWSKA: Nagy László lengyelül
NAGY LÁSZLÓ LENGYELÜL Az első lengyelre lefordított verse mindjárt az ars poeticája volt - a Ki viszi át a Szerelmet az 1968-ban a POEZJA népszerű országos havilapban jelent meg. Fordítója Tadeusz Nowak költő volt, akinek később meghatározó szerepe lett Nagy László lengyelországi bemutatásában. (Természetesen nem fogom itt most nyomon követni minden a sajtóban megjelent versét, azért sem, mert elvétve fordultak elő, azért sem, mert azután könyvekben is olvashatóak, így hát csak azokkal foglalkozom.) A „lengyel kapcsolat" - a bolgártól eltérően - élete alkonyán kötődik meg igazán. 1974-ben utazik először Varsóba, majd még egyszer egy év múlva, amikor éppen megismerkedik Tadeusz Nowakkal és néhány olyan emberrel, akik majd még előbukkannak életében. Tadeusz Nowak közülük a legfontosabb, mert ő volt az a lengyel költő, aki, Csoóri Sándorral szólva ösztönösen „ugyanazokra a verőerekre tapasztotta fülét" 1 , mint amelyekre Nagy László; az ő képzeletvilága rokonságot mutat Nagy Lászlóéval. Ezt a magyar olvasók is megismerhették Tadeusz Nowak néhány magyarra fordított regényéből: Ha király leszel, ha bakó leszel, Ördögfiak, Próféta, valamint az Európa kiadónál az 1984-ben megjelent Királyság című verseskötetéből, amelyben Nagy László nyolc fordítása is található. Mindkét költő abban rokon, hogy irracionális, mesebeli, természeti és intuitív elemek alkotják életművük meghatározó vonásait. Különösen a természetbe gyökerezettségük volt közös, valamint érzékenységük az állatok, főleg a lovak sorsa iránt: megsiratták azoknak „az emberek áldozatává válását", ahogy Kerényi Grácia a Nowak-kötet utószavában írja. Az is közös vonás, hogy népiességük más volt, a háború utáni faluviláguk csöppet sem idill, hanem ha szép is, egyszerre nagyon is kegyetlen: „könyörtelen élet könyörtelenné teszi az emberekel", így láthatjuk, ahogy megvalósul a népi mítosz, amelyben az ember farkassá válik. 2 A sötét tónus közös volt tehát. Ám Nagy László költészetében találkozhatott Nowak egy szürreális vonással is, amely a saját verseire nem jellemző, és ez valószínűleg nagyon felgyújthatta őt, igazi kihívássá „testvéri kihívássá" - tette a fordítói munkát. Csak megemlítem itt, hogy egy másik lengyel költővel is összehozta a sors Nagy Lászlót. Zbigniew Herbert Az angyal kihallgatása címmel 1979-ben, ugyancsak Európa könyvkiadónál megjelent kötetéhez 38 verset fordított, élete utolsó évében. Augusztus elején kezdi a munkát, a Krónika-töredékben nyomon követhetjük a fordítások születését, amely majdnem a haláláig tartott. Még 1978. január 27-én, két nappal az utolsó jegyzet előtt is erről ad hírt: „Ebédig befejezem az utolsó Herbert-verset" 3 . Zigniew Herbert megrendülten vette tudomásul Nagy László halálát és egy szép versben köszönetét és hódolatát fejezte ki költőtársa előtt. (Ez a vers a „Romána mondta az imént ment el" kezdetű - Kalász Márton fordításában olvasható az Égi s földi virágzás tükre című emlékkötetben.)
