Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

ARATÓ LÁSZLÓ: A befogadás kérdőjelei és lehetőségei (Nagy László tanítása a középiskolában)

15. Fogalmazd meg a 10-12. szakasz alapján, hogy miben és hogyan segíti az embert a művészet? Szerelmes vers? Nagy László (1925-1978) költeményét többnyire szerelmes versként szokták értelmezni. S kétségtelen, hogy a „Vánkosra velem hajoló" „Napvilág lánya, lángölű" jellemzés forró, erotikus kapcsolatot sejtet a beszélő és a megszólított között. Más megszólítások (például „Festmények rejtett mosolya", „Díjra korbácsolt versenyló", „harctéri sebek doktora", „Szilveszteréji harsona") viszont már nehezebben foghatók fel a szeretett nő jellemzéseként. „Minden időben" Egy konkrét asszonyhoz már csak azért sem szólhat a vers, - időrendi áttekintés mert a megszólított „minden időben" társa a beszélőnek, s ez a „minden idő" nem egyszerűen az egyes élet, hanem a történelem különböző korszakait jelenti, az őskortól (1. versszak) az ókoron (2. versszak) és a középkoron (3. versszak) át az atomkorig (7. versszak). Ettől még szólhatna - s alighanem szól is - a vers a nőhöz, az örök nőiséghez. A korábban említett megszólítások azonban elégtelennek mutatják ezt az értelmezést is. A himnusz mint cím és műfajmegjelölés ráadásul isteni megszólítottra enged következtetni, halmozott megszólí- A megszólított kérdésére maga a versépítés irányítja az olvasó tás figyelmét, hiszen minden versszak befejezése refrénszerűen - a „Gyönyörűm" megszólítja a „gyönyörűmet", és segítségét kéri. A megszólíváltozó azonosítói tott kilétének bizonytalansága és sokértelműsége a vers első kilenc szakaszának ama nyelvi sajátosságából fakad, hogy a „te segíts engem!" felszólítás előtt csak halmozott megszólítások állnak. Ezek a többnyire szimmetrikus mondattani szerkezetű sorok értelmező-azonosító viszonyban állnak a „Gyönyörűm" szóval. így azután a gyönyörűm folyton új és új arcot, alakot olt, jellemzése a versben előrehaladva egyre gazdagodik. Az első hét szakasz teljes metaforák füzérének fogható fel, ahol az azonosított (a jelölt) mindvégig ugyanaz (a pontosabban meg nem nevezett „Gyönyörűm"), az azonosító (a jelölő) viszont folyton - soronként és koronként - változik, a művészet, Feltűnő, hogy a Gyönyörűm metaforikus azonosítói gyakran mint megszólított a művészettel állnak valamilyen kapcsolatban: műalkotások, - az egyes műalkotások részletei („márvány-palota", „arany-kupola", megszólítások „Festmények rejtett mosolya") vagy művészek („Sugarak lehetséges értelme- déli lantosa"). Ha ezen a nyomon elindulva azt feltételezzük, zése hogy a megszólított maga a művészet, hogy a gyönyörűm a