Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

vem, s nem is tudom, miről van szó, mert a szerződést nem kaptam meg, de jobb is szeretitek inkább egy darab-fordítást színliáz számára, mert az több pénzt biztosítana számotokra. Milyen a kert? dolgozol már benne? a gyümölcsfákat mostanában kell már nyesni.

5 Euli Jtalála nagyon elszomorított. Az utolsó volt a családból - mert a családJwz tartozott -, aki még életben maradt Pesten. 8 Marki

6 néni ilyen jóban lett az anyámmal, s megfordítva?! Ezért mindent megbocsátok neki; mondd, Iwgy szívélyesen üdvözlöm. Küldj be, szívem két-Jiárom fogpasztát s egy-két szappant, azonkívül, Jia kapni, néliány citromot kockacukorral. Továbbá még négy-öt füzetet, körülbelül olyan alakút, mint legutoljára, de lia leitet, valamivel tágasabb sorközökkel. Cigaretta nem kell. Édesem, Kisböbém, szeretlek. Állandóan érzem, de most Iwgy írok, kétszeresen. Úgy a szívemlwz nőttél! LeJwt az, Jwgy még csak Jwrom-négy éve ismerlek? MintJw régen-régen Jwzzám, tartoznál! Tibor Miiwlenkit üdvözlök. 1958. febr. 27. 1 Az író az 1956 szeptemberében tett közös útjukra gondol, ld. 119/3. jegyz. 2 A legfelsőbb vezetés tudtával a színdarab szövegét köröztették a Fő utcában fogvatartott írók között, s azok megírhatták róla véleményüket. 3 A börtönfelügyeletet igencsak sikerült megtéveszteni, hiszen a darab szövegösszefüggéseiből egyértelműen kitetszik, hogy művében Déry nem a bécsi felkelésnek, hanem az 1956-os magyar forradalomnak állított emléket. 4 Ld. 125/4. jegyz. 5Ld. 126/6. jegyz. 6 Ld. 126/5. jegyz. 128 Budapest, 1958. márc. 4. (Sc/es (Sietem, (Szerelmem, ^JyühxlyejLa! Most megint egy mindenre kiterjedő levelet küldök Neked. Először is - Jw nem Jwragszol - érzelmeimről, arról a mindent elsöprő nagy szerelmemről, amelynek olyan tartalékai vannak, Jwgy elég egy életre, csak így leJwt és így szabad szeretni. Ez és csak ez ad erőt a bajok leküzdésére és élni akarásra! Életem, nagyon szeretlek és csak Veled akarok élni, csak Veled, bepótolva ezt a fájdalmas, üres időt, amit külön muszáj eltöltenünk! (Emlékszel, egyszer Mt Jiétig egyedül voltam, Te elutaztál LuékJwz.

1 Azt Jiittem, soJw nem múlik el az a két hét, szenvedtem az egyedülléttől, hát most is nagyon Jiiányzol! Annak az időnek élek, amilwr majd megint együtt éUwtünk!!!)