Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

UNGVÁRI TAMÁS: Déry, Aczél és a börtön

CAsr.úr sc. A közvetlen szót Révai emelte ki, mintegy hangsúlyozva a közöttük kibontakozó vitát. „Ne haragudj, úgy látszik kölcsönösen pechünk van egymással..." írja Révai ugyanebben a levélben Dérynék. Ugyanilyen „pechje" volt Dérynék Aczél Györggyel is. Hiszen Aczélnak - bár ma már tudjuk, hogy Marosán, Szirmai és mások nyomására - a Déryt börtönbe küldő rendszerben volt jelentős hivatala s még nagyobb informális hatalma - az is hatalmában állott, hogy kegyet gyakoroljon a börtönből szabadult, elbizonytalanodott, meggyötört íróval. Egyezség volt-e az, amit Déiy Bécsben mondott a Pálffy palotában? Egyenlőre nem tudjuk, Aczél iratai még feldolgozásra várnak. De annak nyoma van, hogy sok szem figyelte Déryt a börtön utáni első nyugati útján. A bécsi Tagesspiegel így számol be Déiy első nyugateurópai útjáról: „A filmhíradó és a televízió is felvonult, a lelkes bécsiek pedig arra készülődtek, hogy tapsorkánnal fejezik ki együttérző tüntetésüket; a túlságosan is népes megjelentek közül pedig ott tülekedtek a vonalas kommunista párttagok is, no meg a „hivatalos" Magyarország küldöttei, és a bécsi emigráns kolónia, mely a díszvendéget magáénak követelte." 9 „A művében szívesebben beszél" - hirdette a Tagesspiegel cikkének címe. Déryt ez a hallgatóság józanságra inthette. Míg a Bécsi Irodalmi Társaság egyik korábbi megmozdulásán Jevtusenko nyíltan és bátran bírálta rendszerét, Déry a műre mutatott: - a közvetlen politizálást elutasította. Bármi állott e tartózkodás mögött - egyezség, józanság, kiegyezés - a nyugati kritika elfogadta Déry álláspontját. A műből próbálta kihüvelyezni 1956 rendszerkritikáját. Amikor a börtönben írott parabola, a G. A. úr X.-ben német fordításban megjelent , a jelképek megfejtésében felvetődött, hogy ez tulajdonképpen rendszerkritika. 1 A nyugati kritikusoktól a New Hungarian Quarterly védte meg Déryt. A jelkép nem a kommunizmusról szól. A G. A. úr színhelye nem egy elképzelt kommunista ország. „A létező kapitalizmussal itt a képzelet szabadságát állítja szembe" Déry, írta Földes Anna. A Kiközösítenél., az Ambrus püspökről írott regénynél ugyanez ismétlődik meg. Az Ambrosius kritikái 1969-ben úgy fejtik meg a regényt, hogy az az egyházi totalitarianizmus születését ragadta meg „in statu nascendi", kiváltképp a milánói és aquileiai püspök vitájában, hogy vajon az egyház eltűri-e soraiban a pluralizmust, vagy sem. 11 Ezekre a kritikákra már maga Déry érezte szükségét felelni. Ismét nem tudhatjuk, belső, vagy külső ösztönzésre. Az Ambrus regényt a bécsi Neues Forumban dicsérőleg ismertette az a Vajda István, akinek a nevét fordítóként is viszontláthatjuk a G. A. úr X.-ben német kiadásában. Déry a német lap hasábjain felel, ám a levél kivonata a Népszabadságban is megjelent. 14