Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

UNGVÁRI TAMÁS: Déry, Aczél és a börtön

„abban a dicséretes igyekezetében, hogy a kommunizmust az én könyvem segítségével tegye ellenszenvessé... Vajda úr visszanyúl a múltba. Eközben öszszehord kisebb és nagyobb tévedéseket, amelyeket én az 'újságírói amoralitás' gyűjtőfogalmába sorolhatok." Ez ismét közvetett vallomás ama ideálok mellett, melyeket Déiy, nem egyszer elvontan, pályája során tántoríthatatlanul vallott. A „szocializmus" valamely elvont ideája sérthetetlennek rémlett a retorikája szerint, miközben a mű valójában ennek az eszmének, vagy gyakorlati megvalósításának kódolt, mégis megfejthető kritikáját is adta. A hang, amelyen Vajda Istvánt kioktatja, szerepjátszásában is őszinte. Déry minden szépítésében ott az öncsalás, melyet az író fejedelmi póza aláhúz és leleplez. Ez a póz, mely a beavatottság és az álnaivitás kettősségéből táplálkozott nem egyszer elviselhetetlen modorosságba csalta a szerzőt, melyet ijesztően példáz A napok liordalékának bevezető szösszenete, amelyben D. T., azaz Déiy Tibor készít öninterjút T. D.-vel, azaz Tibor Déryvel. ' A cinkos és az áldozat párbeszéde ez, s mindkettő D. T., aki úgy rémlik a börtön utáni esztendőkben alakította ki a kitért marranusokelwz hasonlítható álláspontját. A személy - vélhette, - megalkudhat, kiegyezhet: csak a mű számít. így a művek külföldi kritikusai éles szemmel vehették észre, hogy a G. A. úr X.-ben valójában az utópikus gondolkodás kritikája, 1(> míg a Kiközösítő egyháztörténeti környezetbe transzponálja a világnézeti hegemóniára törekvő egypárt születésének visszavetített képét. Déry, a Kétliangú kiáltás szerzője ezúttal is kettős látás szerint élt, mint számos kortársa. Retorikai fordulatokkal, külföldi tiltakozással igazolta a rendszert, amelyik elismeréssel halmozta el azért, mert annak gyenge legitimációját erősítette. Ami korábban merő esztétikai hitvallás volt, hogy a politika és az írói világnézet nem tartozik egybe, kettéválasztható - az a börtön után merő taktikává változott át. Fogalmazhatnánk úgy is: D.T. és T. D. egyszerre volt Aczél György életbéli kiegyezésének híve és a G. A. úr X.-ben s a Kiközösítő szerzője. Ez a kettős játék omlott össze abban a végzetes pillanatban, amikor Déry 1968-ban kezdte közzéadni önéletrajzának fejezeteit s annak egyik epizódjában a Rajk-per idején tanúsított magatartásának emlékezetét. 17 „Tény, hogy 1949-ben Rajk László (meghalt) pöre rendítette meg először bizalmamat a Rákosi-rendszerben." - írta itt. 18 Egykori szerkesztőtársa a Gondolat című lapnál, ama Fórum későbbi szerkesztője, akihez Révai a „közvetve" politizáló Déry-novellát átirányította, Vértes György ásta elő Déiy kéziratát a Rajk perről. „Ha (Rajk László) utolsó szavában mutatkozik valamilyen férfiasságra emlékeztető konokság, az legjobb esetben is csak a kalandor felelete, aki válogatás,