Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

SZABÓ B. ISTVÁN: Déry és a film

szakma emlékezetében. Különösen az a pont, amikor a zsúfolt teremben, többszáz újságíró előtt, arra a provokatív kérdésre, hogyan ítéli meg most, 1971ben, mi történt Magyarországon 1956-ban, noha könnyen elháríthatta volna a választ, jól tudva, hogy válaszát világgá kürtölik, és a magyar illetékesekhez is előbb ér haza a híre, mint ő maga, nyugodtan, hibátlan franciasággal így felelt: „Ugyanúgy ítélem meg, mint akkor: Magyarországon forradalom volt 1956ban. Porradalom, amelyet levertek." Nos, érdemes idéznünk, hogyan ábrázolta ugyanezt a Hordalékban: „Az előadást követő sajtókonferencián, amelyen a jelenlevő többszáz riporter számtalan kényes kérdést tett föl nekem, nagy lélekjelenlétről tettem tanúságot. - Mit eszik reggelire? - kérdezték. - Angol teát, tósztot és dzsemet - válaszoltam, hogy kedvében járjak az angolszász nemzeteknek. Többen meg is tapsoltak. - A filmet ön írta? -Én. - On tud írni? - Tud - mondta az emelvényen mellettem ülő Makk úr. - Tanúsíthatom, mert a háta mögött ültem, mialatt saját kezűleg rótta a betűket a papírra. - Remélem, hogy Makk úrból nem a nemzeti elfogultság beszél - mondta az egyik riporter. - Tegyük fel tehát, hogy ön valóban tud írni. Milyen nyelven írta a film forgatókönyvét? - Perzsául - mondtam. - Az tudniillik könnyebben lefordítható a világnyelvekre, mint a magyar, mely az indogermán nyelvekben ismeretlen agglutinációs formákat használ - mondta Makk úr.- A színészek is elég gyorsan megtanultak perzsául. - Kakaót nem szokott reggelizni? - kérdezte egy francia újságíró. - Dehogynem - mondtam -. Minden vasárnap- és ünnepnap, amikor amúgy is megfürdök és tiszta inget veszek. - Ma persze még csak szombat van - mondta valaki. Ezt a finom észrevételt is megtapsolták. - Mire gondolt ön, mialatt a filmet írta? Ez a kérdés megörvendeztetett. Mire is gondol az ember, mialatt fűmet ír? Elmerengtem. A teremben feszült csönd. - Hogy mire gondoltam? - ismétlem jelentőségteljesen. - Tudja isten. Talán a filmre. Bár meglehet, hogy a Waterlooi ütközeten járt az eszem, hol egy ellenséges ágyúgolyó tövestül letépte a jobb lábamat. - Érdekes - mondta a fiatal riporterhölgy -, nem is látszik." A cannes-i sikert követően a filmet mindenfelé meghívták; az őszi, sorrentói filmfesztiválon a film a díszbemutatója mellé, központi programként, magyar