Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BORI IMRE: Pontok Déry Tibor lírájának térképén

PONTOK DÉRY TIBOR LÍRÁJÁNAK TÉRKÉPÉN Ne az expresszionizmus, a dadaizmus vagy a szürrealizmus dokumentumaiként olvassuk Déry Tibor ifjúi szövegeit, hanem írónk szuverén alkotásaiként, esztétikai értékeket hordozó művekként, amelyek nélkül az öregkori alkotások sem interpretálhatók a maguk teljességében! Több akadályát látom annak, hogy ez a sajátos szemléleti rekonstrukció (ha nem revízió!), még inkább a Déry-opus rekonstrukciója megtörténjék. Mostani dolgozatomban sem áttekinteni ezeket a számba vehető kérdéseket, sem megoldani, kimerítően tárgyalni nem akarom és nem is tudom. Több idő, nagyobb rössel végzett adat- és anyaggyűjtés szükségeltetik, mint amivel én mostanában rendelkezem. De talán így is érdemes lesz, ha rövid időre is, megállni annál a kérdésnél, amely ott kísért mindmáig a Déryvel foglalkozók tudatában nevezetesen, hogy Déry maga sem tartotta sokra ifjúkori műveit, hiszen tudjuk, sokáig ellenállt és nem engedélyezte újranyomtatni őket, amikor pedig áldását adta a megjelentetésre, így versei esetében is, aggályait is közölte az olvasókkal, mondván, „szerencsésnek érzi magát, ha az olvasó nem igazolná aggodalmait, melyekkel e könyvet (ti. A felMállatok című kötetét 1970-ben) útjára bocsátja". Mert a pályája delelőjén túljutottat akár az érdektelenség vádjában is elmarasztalhatnánk. De akkor meg igaztalanok lennénk hozzá, hiszen a figyelmének ellankadásáról találóbb lenne beszélni. Dokumentumértéke miatt hadd idézzem nekem címzett, 1969. december 12-én keltezett levelét: „Kedves Bori egy szívességre kérném, elég sürgős is volna. Kiadok egy kötetet a régi verseimből, persze válogatva. No már most rendezgetés közben az Új Symposionban 1968. 35. szám, a maga rólam szóló cikkében találtam néliány verscímet és idézetet is, amelyeknek ittlwni, rendetlenül szétszórt kéz-