Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BORI IMRE: Pontok Déry Tibor lírájának térképén

irataimban nem találom nyomát. így beszél egy „Tornyok közt" című versről, ez hol jelent meg? S hol a „Külvárosi ének" (egy nagy látomás szövi előttünk izzó szőnyegét stb.) ? Megemlíti továbbá egy versről szóló esszémet; ez azonos volna azzal az ötven sorral, amelyet tőlem a következő oldalon közölnek? A Híd is közöl 1967. 10. számában egy verset, „A csúcsról" címmel, melyről szintén nem tudom, Jwl jelent meg. Arra kérném teliát, Iwgy egyrészt küldje el nekem a „Tornyok közt", s a „Külvárosi ének" teljes szövegét, másrészt azoknak a verseknek a másolatait is, amelyek a két kötetemben nem szerepelnek, s amelyeket érdemesnek tart arra, Jwgy a válogatásba felvegyem. Sürgős volna, meri a kéziratot már nyomdába kellene adnom. Előre is nagyon IwlÁsan köszönöm fáradozását, szívélyes üdvözlettel Déry Tibor Új cím: Bpest II. Lötz Károly u. 20. Kérdésének érdekessége pedig az volt, hogy olyan verse után is érdeklődött, amely a Ló, búza, ember című kötetében ott volt a keze ügyében! S nyilván nem sajgott volna fel benne 1972-ben is még az ötven évvel azelőtt kapott vágások emléke! Akkor beszélt a Petó'fi Irodalmi Múzeum felkérésére a Nyugattal kapcsolatos emlékeiről, amelyek mind a költészetével kapcsolatos sérelmekből tevődnek össze. Természetesen azt is érzékelhetjük, hogy Déiy Tibor értékének tudatában létező önérzetes költő volt, hiszen a Nyugattal is, az irodalmi-kritikai élettel is költészete miatt támadtak háborúi. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak tehát imigyen vallott: „Azt a keveset, amit akkor külföldről hazahoztam, kész termékben és tudásban, az idehaza nem kellett. Még annyira sem, hogy leltárba vétetett volna. Két, saját költségemen kiadott verseskötetet tettem le a hazai asztalra - hogy mit értek, most ne firtassuk! -, de még nyomdaipari terméket megillető számbavételben sen részesültek. Még a Nyugat, melynek állítólag munkatársa voltam, sem érdemesítette kritikai rovatára. Nyugat-beli barátaim sem tudtak velük mit kezdeni. Tóth Árpád sem, Füst egyenesen »fozeleknek«, azaz zöldségnek minősítette őket, Nagy Zoltán pedig ... levelet küldött, amelyben restelkedve megvallja, hogy nem érti a verseket, hát hogy írhatna róluk." (Jelenkor, 1972. 1.) Természetesen jelent meg kritika a Nyugatban is Déiy második verseskönyvéről, az Énekelnek és meglwlnak címűről Szegi Pál tollából, amely egyszerre kritikája is a verseknek és polémia is a költő költészeti nézeteivel. Déry költői önérzete különben erős volt, mert nem akart „tűrt autszajder" lenni a Nyugat-