Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

fßof/ta &eresic körben - harcos nyilatkozatokkal botránkoztatott, tolla azonban azt fogalmazta meg - lehet, hogy nem is mindig tudatosan -, amit bensője diktált: egy olyan erkölcsi elkötelezettséget a szabadság és társadalmi igazságosság mellett, amely kívülről és kritikával szemlélte a mozgalom napi politikai harcait s legfőképpen annak diktatúrába átnőtt szovjet gyakorlatát. (A regényben nem hivatkoznak se Leninre, se Sztálinra, de a szocializmusnak arra a megvalósulására sem, amely nevükhöz fűződik.)

68 A szektásság megnyilvánulásait tükröző részleteket végül is jól érzékelhetően egyfajta távolságtartó szomorúság és rezignáltság lengi át. 1)9 A Csillag szerkesztőségében (1947-1950) A befejezetlen mondat kritikájával egyidejűleg jelent meg 1947 decemberében annak a „népfrontosnak" elgondolt irodalmi folyóiratnak, a Csillagnak az első száma is, amelyre Németh a KMP-tól kapott főszerkesztői megbízást. Sok évtizedes álma megvalósulását üdvözölte ebben, s kezdetben nem is volt semmi baj elgondolásaival. (Legfeljebb abban, hogy - egyfajta belső ellenőrként - felelős szerkesztőt rendeltek melléje.) A Csillag szerkesztőbizottsága parádés névsorból állt, s az első évfolyam tartalomjegyzékében is az élő magyar irodalom legjobbjainak nevével - Hajnal Anna, Kassák Lajos, Nagy Lajos, Örkény István, Tersánszky J. Jenő, Vas István, Zelk Zoltán - találkozunk. S talán ez sem érdektelen: a szerkesztéssel párhuzamosan Németh megvalósíthatta másik régi álmát: tíz folytatásban monográfiát írhatott József Attila életéről és költészetéről. Kiegészítette korábbi visszaemlékezéseit, az életművet széles ívű korrajzzal vette körül, kedvenc verseit szellemes műelemzésekkel hozta közel a költőt már személyesen nem ismerhető új olvasókhoz. A folyóirat kritikai rovata viszont kétségen kívül a szépirodalminál „keményebb" elvárásokat képviselt. A régi gárdából csak Komlós Aladárt látjuk viszont. A szemlék és bírálatok meghatározó többségét az új - akkor kommunista szellemiséget valló - „ifjak": Horváth Márton, Karinthy Ferenc, Keszi Imre, Király István, Molnár Miklós, Pálóczi-Horváth György, Tardos Tibor írják. És természetesen Lukács György a maga elméleti célratörésével. A szerkesztő külön örömére szolgált, hogy együtt dolgozhatott a régi baráttal, s elsőként biztosíthatott nyilvánosságot a Jókedv és buzgalom, az Óriás, A portugál királylány című novelláinak, s ugyancsak elsőként adhatott ízelítőt - már 1949-ben és 1950-ben - a Felelet első kötetéből. Talán az is megelégedésére szolgált, hogy mindezzel párhuzamosan itt közölhette Illyés Gyula Két férfi című filmregényét, Veres Péter Három nemzedék című regénytrilógiájának néhány részletét, Weöres Sándor és a fiatalok: Juliász Ferenc, Nagy László verseit.