Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

TASI JÓZSEF: Modell és mű (Krausz Éva alakja „A befejezetlen mondatban")

ben Nagy Ételről mintáztam, de csak részben, ezt hangsúlyoznom kell, mert egy csomó olyan tulajdonságot csaptam hozzá, jellembeli tulajdonságot, azonkívül élettörténetének is - regénybeli élettörténetének - olyan magam-kitalálta vagy megint máshonnét vett változatait, hogy nem lehet modellnek nevezni. Egyik modellje volt Krausz Évinek. Hadd kérdezzek én is magától valamit: honnét származik ez a feltevés? - Sajnos nem ismerltettem Nagy Etelt, de olvastam róla például Vas István emlékirataiban, továbbá ismerem a Nagy Etel Italaiéra kiadott emlékkönyvet, amelybe Radnóti is írt verset, és néhány fénykép is találliató a nagyszerű táncosnőről. Van bennem egy kisfiloszi buzgólkodás... Tehát nem mástól tudta meg? - Nem, erre én jöttem rá, és úgy tudom, Iwgy más még nem tette szóvá. Leltet, ltogy tévedek. Nem tudom. Valóban, én Etit nagyon szerettem, nagyon jó barátok voltunk Vas Istvánnal is, és sokat voltunk együtt éveken át. Magától értetődik, hogy befolyással volt rám, amikor ezt a figurát megírtam. Van több olyan vonása ennek az alaknak és történetnek is, amelyik többé-kevésbé feltűnően hasonlít az eredetire, hozzátéve azonban azt, hogy ezeket a vonásokat csak személyes ismerősei vehetik észre. Gratulálok detektívi éleslátásához." 1 Ezt az utolsó mondatot akkor még nem érdemeltem meg. Csupán azért idézem, mert az irodalomtörténész munkája valóban hasonlít a detektívéhez, levéltárakban, könyvtárakban és magángyűjteményekben kutat egy-egy adat után, ha van rá lehetőség, a kortársakat is „vallatja", s végül elkészíti a jelentést. Mielőtt e mostani Jelentést" megírnám, néhány szót szólnék Nagy Ételről, mint a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatot tartó művésztípusról. Nagy Etel mindössze harminckét évet élt - agydaganat végzett vele - és mégis, hátrányos helyzete, kései pályakezdése dacára a magyar táncművészet bartóki útjának megalapozói között tartjuk számon, Déry és Vas róla, illetve hozzá írt művei révén pedig az utókor is szinte megelevenedni látja őt. Lobogó művészlélek és közösségi ember szintézise. Elődei között említhetjük Sinkó Ervin Optimisták című regénye néhány nőalakját, de tán közvetlenebb a párhuzam Nagy Karolával, a brassói újság- és szépíróval - élt 27 évet -, aki szintén nem csak műveivel hagyott nyomot maga után, monumentumát Benamy Sándor késő aggastyánkoráig építette. Csinos, vonzó és hódító nő, forradalmár és művész. Úgy vélem, hogy a Sinkó-kortárs Lengyel József néhány nőalakja is e tipológiával absztrahálható.