Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

SZABÓ B. ISTVÁN: Déry és a film

tartott meg Déry eredeti forgatókönyvéből, de megkapta a legfontosabbat: az író hozzájárulását, hogy két novellája anyagából egy film készülhessen. Ezután kezdődött viszont a rémes politikai, cenzurális procedúra, a létező összes tanács, bizottság és „illetékes hely" akadékoskodása, beleértve Aczél taktikázását is, aki annak ellenére (vagy éppen amiatt), hogy az ötlet születésénél bábáskodott, most, immár a 60-as évek végén, hárítani igyekezett. Makknak azt mondta: „Szép filmet lehetne ebből csinálni, ha nem Déry, a szocializmusnak ez a nemzetközileg is hírhedt árulója és ellensége lenne mögötte", Dérynék pedig, barátian, azt, hogy „Tulajdonképpen meg lehetne csinálni a filmet, ha nem ez a nyikhaj, amorális, ellenforradalmár Makk akarná." 5 Unszolták is Déryt, hogy adja át más magyar rendezőnek a témát, ám erre nem volt hajlandó. Arra viszont igen, hogy amikor 1968-ban itthon végleg kútba esni látszott a terv, német fordítói érdeklődésére és közvetítésével eladta jó pénzért a forgatókönyvet egy nyugatnémet tv-nek, nem hallgatva el azt sem, hogy itthon Makk Károly rendezte volna, de nem engedélyezték. A német tv szerkesztője erre felkérte Makkot, hogy rendezze meg német produkcióban, esetleg úgy, hogy a forgatás bérmunkában Magyarországon történne. A lelkesen igenlő válasz után megkezdődött a szerződéskötés és előkészítés. Ebben a stádiumban értesült a tervről Aczél - lehet, hogy magától Dérytól, lehet, hogy Újhelyi Szilárdtól, aki ekkor már filmfőigazgató volt. Aczél György azt gondolhatta - fölöttébb reálisan -, hogy ha nyugati produkcióban valósul meg ez a Déry-Makk opus, az érv és fegyver lesz a szocialista rendszer ellen, ráadásul esetleg olyan súlyos érv és fegyver, amelyet oly élesen kell visszaverni, hogy az elidegenítheti Déryt is, Makkot is, netán még az országból is kiszoríthatja Őket (gondoljunk az éppen ekkori szovjet, cseh, NDK stb. művész-kiűzetésekre). Ha viszont magyar produkció lesz, az a szocialista rendszer toleranciáját és öntisztuló képességét fogja reprezentálni, minél erősebb lesz a film, annál inkább. Megszületett tehát a döntés: ez a film nyugati bérmunka nem lehet, csakis magyar termék. Ezután már felgyorsultak a hazai előkészületek. A forgatókönyv végső változatának kidolgozásába bekapcsolódott Konrád György, akiben Déry megbízott, mert úgy látta, mégiscsak az írók, az irodalom pártján áll a filmesekkel szemben, akiknek az övétől továbbra is távoliak a nézetei a művészi hitelről és igazságról. A forgatásról idézzük a rendezőt: „A Szerelem forgatása végre beindult. Tudtam, hogy most igen nagy a tét, hogy nagy dobás lehetősége van a kezemben. Személyes és filmrendezői pályámon is, bár létem legmélyére rejtve, de tudtam: «most vagy soha» helyzetben vagyok. Magam előtt is titkolt szakmai becsvágy is fűtött: az nem lehet, hogy csak a Jancsóról beszéljenek világszerte, ha ő a hosszú beállítással, akkor én majd jövök az idő és a tér megbontásával, amihez van érzékem stb.. Felfűtve, nagy feszültség alatt dolgoztunk. Egy napon Tibor azt mondta, szeretné látni a musztereket. Szóltam a vágónak, Sívó