Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)
BORI IMRE: Pontok Déry Tibor lírájának térképén
Az eposz az akkori idők egyik hősét, a szökött katonát idézi, aki megelégelte a frontéletet, a vért, leugrik a katonavonatról, hogy erdőkön, réteken át hazasiessen, de útközben egy csendőrőrmester elfogja, a katona azonban letartóztatóját megfojtja és fellázad a világrend ellen. Déry lírájának egy másik pontja A nagy telién címú 1923-ban a Mában (1923. szeptember 15.) megjelent verse. Abban az évben tíz Dérv-költemény jelent meg Kassák folyóiratában, az erre következő évben pedig csak kettő. Nemcsak akkor, azóta is Déry nevezetes verse ez A fellwállatok cíművel egyetemben, amely viszont már a Dokumentum lírájának a gyöngyszeme. A Fodor Ilonával beszélgető Déry nem hagyja említetlenül ezt a verset. Nem keletkezéséről nyilatkozik, de szívesen közli, hogy franciára Illyés Gyula fordította Yvan Göll segédletével, s hogy az a La Revue Européenne 1924. november 21-i számában meg is jelent. A fiatalkori barát, Bernáth Aurél kései visszaemlékezéseiben is emlegeti: „Versei... a valóság fölött keringtek, sűrű gomolygásban. Tibor nehézvérű spanyol fantáziája az ég kárpitján keresett réseket, azon át surrant ki a földön látottakkal és a világűr jeges terében, különös csillagviszonylatok között, vagy holdközeiben fürdette meg „nagy tehenét"." S idézi két sorát: Ki ott fenn a Iwld fölött a nap fölött bőg és kölykeit szoptatja lassan és óvatosan jár az ismeretlen térben mint egy üstökös A Déry-recepció érdekes adaléka lehet, hogy a szerb szürrealisták pápájának, Marko Risticnek az 1939 és 19412 közötti naplójában (nehéz eldönteni, hogy a dátumokkal egykorú vagy pedig utólagos rekonstrukciójú szöveggel állunk-e szemben, amilyen például Sinkó Ervin moszkvai naplója, az Egy regény regénye volt) feltűnnek A Nagy telién sorai, szám szerint 11 sora a francia revüből szerb nyelvre fordítva egy Rilke- és egy Apollinaire-versrészlet közé ékelve Marko Ristic „idézet-szimfóniájának" egy taktusaként. A 75 soros Déryversből átvette az első három sort, majd 62-69-es sorokat, és mintegy miniverssé zsugorította Déry teijedelmes versszövegét, kiugratva a költeményből az „éjféli vágy" képében a vers központi „üzenetét". íme: mindig fölöttem repül a nagy telén éjjel feliwben fénylik és énekel himbáló tőgye nélw előtűnik a ködből ki ott fenn a Iwld fölött, a nap fölött bőg és gyermekeit szoptatja lassan és óvatosan jár az ismeretlen térben mint egy üstökös solw nem téved el:
