Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
SZÍVÓS MIHÁLY: Válság és eszmélet. József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig
Az első és második magatartástípus, melyet a nietzschei etika is támogat, a náci mozgalomban, míg a harmadik és a negyedik a sztálinista mozgalomban volt gyakrabban megtalálható. Az Eszmélet megírásának időszakában József Attilát változatlanul foglalkoztatta Dosztojevszkij munkássága. 51 A fentebb említett József Attila c. lírai önarcképében jelent meg korábban együtt az Eszmélet X. szakaszának két összetartozó kulcsmotívuma - az isten és a pap: „s egyben másban / istenhez is hasonlított", továbbá „A görög-keleti vallásban / nyugalmat nem lelt, csak papot". A keresett lelki nyugalom fontos mozzanat az Eszméletben is, hiszen egy válságot lezáró mű. A költő és gondolkodó tehát a X. szakasz megalkotásakor tematikusán és formai motívumokat illetően is - noha önkritikusan - visszanyúlt egy korábbi korszakához, melyben még erősen hatása alatt volt annak az Ember-Krisztus koncepciónak, mely a munkásmozgalom eszmevilágában is megjelent. Ezzel összefüggésben a Biblia és a görögkeleti vallás befolyása alatt alkotó Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, valamint legérettebb műve, A Karamazov testvérek ihlető forrássá vált számára. A X. versszak utolsó alárendelt mellékmondatában felvázolt négy, tagadott magatartásforma és a négy Karamazov testvér alakja között, akik maguk is függetlenné szeretnének válni, bizonyos mértékig párhuzam vonható. József Attila versbeli tagadásai csak részleges tagadások, hiszen meghatározásai csupán csak mint a „meglett embert" jellemző viselkedést utasítják el e formákat. A fenti elemzés sorrendjében Ivan Karamazov alakja az első tagadott magatartásformát ("ki nem istene... se magának") idézi fel. Benne Dosztojevszkij Raszkolnyikov alakját gondolta tovább. O az a hős, tehát, aki belül önmagát felsőbbrendűnek, istennek tartja és embertársairól ezt mondja: „Az egyik undok féreg felfalja a másikat". A regény szövege Jézus alakjával is többszörösen összeszövi, mint A nagy inkvizítor c. poéma szerzőjét, mely új megvilágításba helyezi isten fiának cselekedeteit. Akárcsak Jézusnak, neki is megjelenik az ördög. A második tagadott magatartásformát („nem papja... se magának") Szmergyakov, a törvénytelen gyermeknek számító Karamazov testvér valósítja meg. O bátyja, a magát emberek fölött állónak, azaz istennek gondoló Iván szellemi követőjévé válik, érteni véli, amit az gondol és saját önös érdekét szem előtt tartva végrehajtja azt, az apagyilkosságot, amit bátyja akaratának vél. Dimitrij Karamazov az a testvérek között, aki mások számára szeretne isten lenni (a harmadik tagadott magatartásforma: „ki nem istene... sem senkinek"). A szöveg az ő alakját is a teológiai értelemben isteni eredetű Jézuséval kapcsolja össze, amennyiben háromszor árulják el és a szibériai száműzetésével ártatlanul jár kálváriát. A legkisebb Karamazov fiú, Aljosa valósítja meg a negyedik tagadott magatartásformát („nem papja... sem senkinek"). Ő a szerezeteseknél szolgál papnövendékként. Ezért a szöveg szerint mind hivatását, mind pedig magatartását tekintve ténylegesen pap lesz mások számra. A versszak elemzése szükségképpen csak részleges lehetett, hiszen e tanulmány keretei között nincs mód az egész vers összefüggésében való tárgyalásra. Feladata elsősorban annak megmutatása volt, hogyan és mivel vált József Attila az 19321933-as válsága után a filozófia és etika területén független, alkotó gondolkodóvá.
