Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

SZÍVÓS MIHÁLY: Válság és eszmélet. József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig

mélet X. szakaszából, melynek részleges elemzését a következő fejezet tartalmazza: E szakaszban a „meglett ember" három meghatározása a hegeli tagadás tagadásához hasonlóan van elrendezve. A radikálisan új abban van, hogy egy tagadó mondattal, tehát egy antitézissel kezdődik a tézisek triádája, majd egy tézissel folytatódik és egy olyan szintézissel ér véget, melyben az antitézisben, vagyis a sorrendben első tézisben foglalt kettős tagadás ("se anyja, apja") megkétszereződve, tehát négyszeresen ismétlődik, részben a hegeli szabálynak megfelelően, miszerint a második tagadás részlegesen visszaállítja a kiinduló tétel igazságát. Ez a felépítés tehát radikálisan eltér a hegeli tézis, antitézis, szintézis sortól. VIII. Jelen tanulmány keretei között csak az Eszmélet című vers egyik versszakának elemzésére van mód.

48 Ebben jól kimutathatóak annak az etikai szintéziskísérletnek az elemei, mellyel a költő megkoronázta az összetett válság által inspirált töprengéseit, íme a X. szakasz: Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek. A versrészletben a rövid tőmondat után a három alárendelt mellékmondat - három tézis vagy meghatározás. E három meghatározás válasz a problémára: ki meglett ember? Az első alárendelt mellékmondat a szeretet eloldásáról és felszabadításáról szól. Ez a szabad szeretet, avagy a szeretet szabad vegyértékekkel. Benne van e mellékmondatban a születés mozzanata a szülők említése révén, hiszen a szülőkhöz való viszony tagadását a „szívében" kifejezés az érzelmi dimenzióra korlátozza. De ez a születés a morális megszületés, az ember megszületése mint morálisan teljes, érett lényé, mely e tagadáson keresztül valósul meg. Ebben a függetlenségben azonban, mely éppen a morálisan teljesértékű döntés előfeltétele, rejtve megvan még az egoizmus korlátozatlan lehetősége is. Az első tézisben tételezve van az erkölcsi döntés alanyának, mint társadalmi alanynak a kialakulása. Ebben az első meghatározásban (alárendelt mellékmondatban) József Attila az egyénnek mint társadalmi alanynak teljesértékű erkölcsi lénnyé való válását írja le. Ezzel, miként a versszak többi részével, újraalkotja a „meglett" szó jelentését. Az egoizmus negációját a második meghatározás vagy tétel tartalmazza, melyet a második alárendelt mellékmondatban olvashatunk. Ez a második tétel - amely hegeli értelemben az előbbi tézis antitézise -, helyesbíti az első tétel korlátozottságát. Ellentéte az elsőnek abban is, hogy míg ott a születés dominál - itt a halálról esik szó, éspedig mint túlsúlyos mozzanatról. E tézis filozófiai hátteréhez hozzátartozik