Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
SZÍVÓS MIHÁLY: Válság és eszmélet. József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig
dilemma - az etika lényegessége vagy lényegtelensége és az a tény, hogy magának a gondolkodónak a lelki állapotát is egy belső konfliktus jellemezte. A marxizmus és freudizmus szempontjainak egyesítése tehát az etikai dimenziót is rögtön beleviszi a filozófiai elemzésbe. Később, az említett ellentmondás felismerése után József Attila rájön az etikai dimenziónak a marxizmus bírálatában való fontosságára -, hogy ti. a marxizmus Achilles-sarka az etika -, és ez tovább erősíti filozófiai távolságtartását először a marxizmustól, majd több vonatkozásban magától a marxi filozófiától és tudományos szocializmustól is. Az etikának ezzel a radikális felértékelésével visszatér ahhoz a témakörhöz, melyet már tizennyolc évesen „élete értelmeként" jelölt meg. Az 1932-es évvel kezdődően tehát József Attila összetett válsághelyzetbe jut 38 , mert az illegális párt marxizmusával szembeni belső oppozíciója tovább mélyül, továbbá mert kifelé, a szociáldemokráciával szemben mégis csak védi ezt a fajta marxista filozófiát és ez utóbbi tevékenysége ellentmondásba sodorja. Ezt a válságot még tovább bonyolította az, hogy ez a filozófiai ellentmondás, mint fentebb jeleztük, belső, lelki ellentmondásként is megjelent számára. VI. A fasizmus németországi előretörése idején követett kommunista taktika, mint említettem, József Attilát végképp eltávolította az illegális mozgalom politikájától. Ez az esemény teljesen igazolja őt abban, hogy az egyéniség belső mozgatórugóinak elemzésével a marxizmus adós marad. Először a politika területén bírál: Az egységfront körül c. 1933-ban publikált írása már egy új politikai orientáció dokumentuma. A marxizmus mint szellemi irányzat létmódjához hozzátartozott, hogy az egymással versenyben álló irányzatok folytonosan kétségbevonták egymás Marxértelmezésének hűségét és pontosságát. Az álláspontok és kritikák között azonban jelentős színvonalbeli különbségek mutatkoztak. József Attila filozófiai műveltsége folytán gyorsan túlhaladja Marx műveinek ismeretében is a mozgalmi oktatókat. 9 Elméleti reformtörekvéseinek, melyeknek egyik megnyilvánulása az Egyéniség és valóság c. dolgozat, szűk határokat szab mozgalmi társainak általános műveltsége és az általuk képviselt marxizmus színvonala. Alapos Marx-tanulmányai és a politikai események őt azután lényegében még 1933-ban két elméleti következtetéshez vezetik el: Egyrészt csatlakozik ahhoz az állásponthoz, hogy a marxi életmű egyes diszciplínák vonatkozásában semmiféle útmutatást nem tartalmaz*', vagyis az elméletnek a kortárs marxizmus által hirdetett egyetemessége nem helytálló, tehát más irányzatokból (pl. freudizmus) is kell meríteni. Ez még kifejtetlen Marx-kritika. Másrészt felismeri, hogy a marxi filozófia, kiváltképpen más irányzatokkal és szerzőkkel konfrontált formában lényegében emészthetetlen a mozgalom tagjainak többsége számára 41 , melynek filozófiai marxizmusát ezért bírálni nem célszerű. József Attila erősödő kritikai távolságtartásának második szakaszában a marxi elmélet álláspontjáról bírálja a korabeli marxizmus egyik változatát, a bolsevizmust (A szocializmus bölcselete 1934.). A harmadik szakaszt az Új szocializmust! c. recenzió képviseli (1935.), melyben konkrétan rámutat a marxi eszmerendszer egyes hiányosságaira, így az etika már említett problémájára. Ezzel az etikai és filozófiai hátterű távolságtartással tanulmányozza tovább Marx műveit, mindig kritikára készen.
