Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
JANZER FRIGYES: A „két vonulat", a Flóra-versek és az Óda
A „KET VONULAT", A FLÓRA-VERSEK ÉS AZ ÓDA Attila kései költészete olyan mértékben összetett, hogy nagyon nehéz egyértelmű, az egész idó'szakra egészében érvényes megállapításokat megfogalmazni róla. Egyetérthetünk például Szigeti Lajos Sándorral, amikor így fogalmaz a játék motívumról szólva: ... eszmerendszerében fontos helyet foglal el a játék, szorosan kapcsolódik a rend, mégpedig a szabadság teremtette rend képzetéhez is, amint azt már a Levegőt! befejezése hangsúlyozta [... Jmint más motívumok jelentése is - a játék is átcsaphat akár önmaga ellentétébe is [... ]A (Könnyű emlékek...) című versben már fogódzót, vigaszt sem jelent a játék a költő számára, hiába sóhajt fel: „Könnyű emlékek, hová tüntetek? /... Egy kis játékot én is érdemelnék - I libbenjetek elő, ti gyönge pillék! I Emlékek, kicsi ólomkatonák, / kikért annyira sóvárogtam én /.../Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!" 1 Ennek ellenére így folytatja a szerző: A motívum e tragikus felismerésekig vezető sorsa nem azt tanúsítja, mintha a költő feladta volna a játékba vetett hitét, hanem azt, hogy a költő nagyon távolinak látta a lehetőségét egy olyan világnak, amelynek éppen a játék és a szabadság által teremtett rend lennének vezérlő elvei. Úgy látjuk, hogy nagyobb ellenmondások feszülnek a harmincas évek második felében, egyidőben keletkezett versek között annál, hogysem közös nevezőre lehetne hozni bizonyos motívumok egyes előfordulásait. Néhány újabb példa megvilágítja ezt. Jól ismerjük az alábbi sorokat: Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! (Ars poetica) Idézhetnénk még olyan verseket, mintái város peremén, a Levegőt!, a Május, a Hazám stb., ahol a tudás, az emberiség, a szabadság, a rend, a szerelem, a játék, a jövő egyértelműen pozitív értékeket hordozó motívumai látszanak meghatározóknak. Ugyanakkor idézhetjük például a Légy ostoba című verset, amelyben az előbbi értékeket ironizálja:
