Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
JANZER FRIGYES: A „két vonulat", a Flóra-versek és az Óda
Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság csak ostobaság. Eszméink között rabon ugrálunk, mint az üldözött majom, ki tépi ketrecének rácsát. Könnyen szaporítható lenne még az ellentétes jelentéssel szereplő motívumok sora. A példákból arra lehet következtetni, hogy a kései költészet egyes darabjai nem egységesek motívumhasználat tekintetében, azaz ezen időszak költeményei több csoportot alkotnak? Ezt a könnyen belátható tényt a szakirodalom egy része is hangsúlyozza. Az azonban már korántsem ennyire nyilvánvaló, hogy miben áll a két vagy több verscsoport különbsége. Előre kell bocsátanunk: egységes a szakirodalom álláspontja abban a tekintetben, hogy nem lát áthidalhatatlan feszültséget ezen verscsoportok között. 4 A feszültség gyökerei korábbra nyúlnak vissza. Az 1932-es év végi, a munkásmozgalomból való kiábrándulást jelző versek, az Invokáció és a [Hova forduljon az ember...] után 1933-ban fordulat 5 következik be. Érezhető bizonyos ellentmondás a Téli éjszakán belül, majd a Reménytelenülben bekövetkezik egy fordulat; új korszak kezdetét jelenti és jelenti be a költemény. (Mint korábban a Bánat (Futtám, mint a szarvasok..).) Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, Különösen fontos itt két szó: „ember" és „végül". Eszerint tehát a szituációnak nem csak a költő a részese (hiszen „Én is"), nem is átmeneti, hanem végleges. A versben megfogalmazott férfi-kép már az utolsó évekével egyenértékű. A Reménytelenül már nem egyeztethető össze A város pereménnel, s mivel a szemlélet mindkét versben elméleti, történetfilozófiai igényű és mélységű, nem tarthatjuk a különbséget hangulati eredetűnek: szétnéz merengve és okos A költő - ajkán csörömpöl a szó, fejével biccent, nem remél. de ő, (az adott világ varázsainak mérnöke), tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát. Az 1933-34-es évek versei azonban csak ritkán különülnek el ilyen mereven, ritkán érzékeljük ilyen egyértelműen a jelzett, a történelem létében hívő és azt tagadó szemléletek szembenállását. Érzékelhető ez például az Elégiában. Szépen kifejezi ezt a vívódó állapotot az ekkoriban gyakran visszatérő sárga fű motívum. Egy-egy versen belül is érzékelhető tehát a szembenállás, leginkább az Eszméletben . AII. szakasz utal is erre (egy ébredés utáni állapotban álomnak nevezve saját, jövőhittel teli szemléletét ): Nappal hold két bennem s ha kinn van az éj - egy nap süt idebent. A versszakok különállása, egymásra felelése, illetve az egy-egy versszakon belüli vita hasonlít arra a képletre, amelyet Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc költészetében igyekszik kimutatni, s dialogikus költői paradigmának nevez 8 . S bár ez általában nem jellemző József Attila költészetére, az Eszméletben megvalósulni látszik valami hasonló, talán még inkább mint Szabó Lőrinc költészetében. Kulcsár Szabó Ernő
