Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

Vallomások József Attiláról - GYURKOVICS TIBOR: A képtelen József Attila

saját testének versbefaragója, aki a sejtekben, vérerek között kalapál és operál és veronál és micsurál. Hallgassuk tovább elsőül idézett versét: Oh kínos, szögletes múlásom, széltörte, fehér hajlongásom! Koppanó hátam iramlása! Csonka szerelmem forradása! Oh égbolt csontos tisztasága éhen halottak fagyossága! Hunyor nélküli nyugalommal! Tettembe vetett bizalommal! Gyémántos, hűs heringen élek bútoraim az égi fények, körmeim egyre keményebbek, de a rózsái fehérebbek Ez az, kérem. Ez az a József Attila, aki a saját agyából kényszerült építeni bábeli tornyot, lelkéből költészeti poklot, vérereiből vasúti síneket, melyekre odavetheti magát. Erős karokkal fogjatok le szépen; Ha majd egész valómmal kacsintok ne mutassatok öklöt, úgyse látom. A semmiből vissza ne rántsatok. Nem rántottuk vissza. Nem tudtuk visszarántani. Már csak a halhatatlanságba.