Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

TVERDOTA GYÖRGY: „A múltat be kell vallani"

szabálytalan „levelet" ugyancsak József Attila keltezte, 1936. május 14-ére. A Pszichoanalízis című, meglehetősen szabálytalan „komédia" pontosabb datálására egyelőre nincs adatunk. A Sárgahajúak szövetsége című szöveg sajtó alá rendezője, Szőke György azt feltételezi, hogy „Valószínűleg az 1936. május 14-ről keltezett Átmentem a Párisiba... kezdetű szöveggel nagyjából egyidőben, nem sokkal a május 22-én elkezdett Szabad-ötletek jegyzékét megelőzően keletkezett." Hogy milyen volt József Attila, az említett szívszorító dokumentumok írója, a felsorolt írások alapján meglehetős pontossággal leírható. Csakhogy A Dunánál című óda ugyanekkor, 1936 májusában született. Méghozzá, mint az emlékezések tanúskodnak róla, kínok között. Hallgassuk meg erről a közvetlen szemtanút, Landy Dezső nyomdászt: „nagyban készültünk a Szép Szó 1936-i könyvnapi számának kinyomására. A teljes anyagot kiszedtük már, a tördeléssel is megvoltunk, csupán a József Attila részére biztosított bevezető oldalak kézirata hiányzott. Ignotus Pál, aki gyakorlatilag egyedül csinálta a lap tördelését, többször is rátelefonált Attilára, ám eredmény nélkül. A nógatására átszaladtam a Japán kávéházba, ahol rá is találtam a költőre. Kéziratára meredve, letargikusan, könnyes szemmel ült a márványasztalnál, abban a hitben, hogy késése miatt verse már nem kerülhet be a Szép Szóba. Megnyugtattam, hogy ha egy órán belül befejezi, minden rendbe jön. O megkönynyebbülten nézett rám, és ígérte, hogy maga hozza a verset, amint tudja. Valóban, rövid időn belül beállított irodánkba, kezében A Dunánál kéziratával, amelynek utolsó két szakát, ellentétben az előzőekkel, ceruzával, szinte hevenyészve írta le. Azonnal átadták a szedőnek, Attila megvárta az első levonatot, kijavította, a gépek elindultak, a Szép Szó ünnepi száma még időben jutott el a könyvnapi sátrakhoz." Hogy ez az esemény május melyik napján zajlott le, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy május 14-e után, mert az e napon kelt Átmentem a Párisiba... kezdetű szövegben minden kétséget kizáróan erre a műre történik utalás. „Verset kellene írni, már tegnapelőtt kellett volna szállítanom. Nagyon jó az, hogy Magának minden jó, akármit írhatok és éppen azt, ami eszembe jut." A vers nyomdába adását azonban nemcsak az idézett levél előzte meg, hanem a Sárgahajúak szövetsége című szöveg is korábban íródott, hiszen ennek egyik részletében: „A nap, az est. Vámház tér. Dinnyék. Lépcsők, rakodópart." - Szőke Györggyel, a szöveg keltezőjével egyetértve, „nem nehéz A Dunánál kezdő sorainak csiráját felismernünk."

4 De nemcsak a mélylélektani vallomások tartalmaznak utalásokat a versre, a költeményben is felfedezhetjük az utóbbiak visszhangját. Ezek szoros közeliségének ismeretében az óda egyik korábban kizárólag történetfilozófiai síkon értelmezett mondatát: „a múltat be kell vallani", olvashatjuk a lélekgyógyász felszólításaként is, amellyel az páciensét emlékeinek felidézésére bíztatja. Márpedig a költő említett pszichoanalitikus, szövegeiben ennek az interiorizált felszólításnak próbál eleget tenni. Ha válaszolni akarunk a kérdésre: milyen volt József Attila 1936 májusában, akkor a prózai írások tanúságtételét ki kell egészítenünk a verses szövegből meríthető ismeretekkel. Amikor azonban a mélylélektani vallomások alapján összeállított szellemi portrét megpróbáljuk összeegyeztetnie Dunánál lírai hőséről festett arcképpel, akkor megoldhatatlan nehézségek bukkannak felszínre. Az egyszerűség kedvéért a Szabadötletek jegyzékénél maradva, ennek szerzője kategorikusan kétségbevonja az olyan szövegek létjogosultságát, mint amilyen a történetfilozófiai óda. Mindenekelőtt azzal fenyegetőzik, hogy „nem írok verset", majd pedig tagadja, hogy versei személyiségének autentikus kifejezései lennének: „a Rubin azt mondta: téged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy / a verseim nem én vagyok: az vagyok én,