Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

TVERDOTA GYÖRGY: „A múltat be kell vallani"

„A MÚLTAT BE KELL VALLANI" i büszkeséggel állapíthatnám meg, hogy az összes felszólalás közül az enyém illik bele legjobban a konferencia tematikájába. Az emlékülés ,A Dunánál" címet viselő meghívójában az én nevem mellett a következő megjelölés áll: „A Dunánál keletkezéstörténete". Sajnos azonban módosítanom kell a címet, mert a téma, amelyről szólni kívánok, egyszerre tágabb és szűkebb, mint az, amelyre a program utal. Tágabb, mert nemcsak a nagy történetfilozófiai ódáról van mondanivalóm, hanem a költő más, ugyancsak 1936 májusában írott szövegeiről, nevezetesen a pszichoanalitikus iratokról, sőt még ezek szerzőjéről, tehát József Attiláról is. Ezért a cím, amelyet egy Kassai György és jómagam által 1993 őszén Párizsban rendezett József Attila kollokviumon elhangzott előadásomnak adtam, József Attila, 1936 május", jobban illenék felszólalásom fölé.

1 De nem az ottani előadásomat akarom itt változatlanul elismételni. Most egy olyan részletnél állok meg, s előadásom címe: „A múltat be kell vallani" erre utal, amely fölött akkor idő hiányában elsiklottam, s csak egy mondatot szenteltem neki, noha döntő fontosságának már akkor is tudatában voltam. Az emlékezet, az emlékezés, a múlt, a tradíció kérdése ez, amelyhez való viszony az egész érett József Attila-költészet egyik alapproblémája, amely 1936 májusában különösen pregnáns módon mutatkozott meg, s amelynek a költőd Dunánál című ódában állított nagyszerű emléket. A párizsi kollokviumon elhangzottakat mégsem intézhetem el egy mondatban, mert szorosabb értelemben vett tárgyunk kifejtése hosszabb bevezetést igényel. A kérdés, amelyre választ keresek, s amely 1987 óta foglalkoztat, első pillantásra talán furcsán hangzik: Milyen volt József Attila 1936 májusában? Azért 1987 óta, mert ekkor kezdtünk el foglalkozni, a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatójának, Botka Ferencnek a bíztatására, Horváth Ivánnal, Stoll Bélával, Szőke Györggyel és másokkal közösen azoknak a pszichoanalitikai iratoknak a sajtó alá rendezésével, amelyből annyi viszontagság után, hála a Balassi Kiadónak, 1992 könyvhetére ,JAiért fáj ma is" című kötetünk megszületett. Az említett iratok egyikének, a Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben című szövegnek a keltezése nem okozott gondot. Ezt maga a költő látta el, igen bőségesen, dátumokkal: 1936. május 22én, pénteken és 24-én, vasárnap íródott. A Gyömrői Edit hagyatékából Vezér Erzsébet révén a Petőfi Irodalmi Múzeumba került Átmentem a Párisiba... kezdetű