Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

FENYŐ D. GYÖRGY Hogyan tanítsuk József Attilát 1994-ben? (József Attila - középiskolás fokon)

pies korszakát, marxizmusát és freudizmusát, ám mindezeket nem tagadja meg és nem tagadja le, hanem felhasználja ahhoz,hogy megértse a világot maga körül és önmagában. Megszűntetve megőrzi, ahogy kedvelt szerzője, Hegel mondaná. Történelemmé formálja az esetleges történeteket, ezáltal megérti önnöm múltját, az őt és a többieket vezérlő kényszerítő okokat. Tudja: „Úgy teli vagyunk apró, maró okkal, / mint szúnyoggal a susogó füzes".

16 Szorosan kapcsolódik ehhez az a második, ma általam érvényesnek és aktuálisnak tartott József Attila-koncepció, irodalomtörténeti vagy tanítási stratégia, amely középpontjába az értékteremtő József Attilát állítja. Ennek jegyében megpróbálhatjuk rekonstruálni azt az embereszményt és azt az etikát, amit József Attila vallott. Első gesztusa az oppozícióé: a világ ellenében teremti meg az értékeit. Akár azért, mert felismeri az önálló értékteremtés kényszerítő szükségességét, akár azért, mert már lemondott arról, hogy elvei működőképesek legyenek a világban („ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret"

17

. Ezért aztán daccal vállalhatja, hogy mégiscsak ezen elvek szerint kell élni („A megbántott Föld ha kihűl, / ég Flórám és szívem szerelme. // Mert mi teremtünk szép, okos lányt / és bátor, értelmes fiút".

18 Ez az embereszmény az emberi teljesség, a szabadság, a harmónia, a kompromisszumok nélküli élet eszménye („A dolgos test s az alkotó szellem / mondd, hogy törhetne egymás ellen? / Az elme ha megért, megbékül, / de nem nyughatik a szív nélkül".

1 Az emberi lét lényege az értelem és érzelem harmóniája, a lehetőség az emberhez méltó, öntudatos és erényes életre. A „szép jóság s a szelid érzelem" világa ez, ahol a legelemibb feltételek a „munkásoknak emberi öntudat", „minta, mint az erény a szegénybe, / s / ... / társadalmunkba, elme kell nagy fénybe', / mely igazodni magára mutat.". A szeretet és a részvét kerülnek értékrendje középpontjába („hogy nem tudok mást, mint szeretni".

21 A jövő a szabadság és a rend, az embert szolgáló, igazságos törvény harmonikus világa kell, hogy legyen. A szabadság minden más érték megvalósulásának előfeltétele, csak a szabad ember élhet emberhez méltó életet. S ez a belső rend szükségképpen meg kell hogy hozza a külvilág rendjét is („a szabadság sétára megy. / Hős népe ágat lenget, / s ő kézenfogva vezeti / szép gyermekét, a rendet!". A szabadság megteremti az ember belső harmóniáját, mert az a félelmektől, rettegésektől, betegségtől, neurózisoktól, a saját, egyéni múlt kínjaitól való felszabadulást is jelenti. Ez a szabadság pedig együtt jár az érzelmek harmóniájával: „ a szabadság s a szerelem"

23 kettős értéke közvetlenül „a szellem és a szerelem"

24 értékpárja mellett áll. Ezek teremtik meg a teljes emberi élet lehetőségét, annak lehetőségét, hogy az „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!" követelményei teljesülhessenek, hogy az „én hadd legyek boldog" követelménye ne lehessen alku tárgya.

25 Nem könnyen követhető, de kétely nélkül értékorientált, tartalmas és biztos tartást igérő mintát tárhatunk ezzel a diákok elé. A harmadik értelmezési lehetőség, amelyre József Attila tanítását ma érvényesen építhetjük, némileg szűkebb az előzőeknél, mert egy történelmi problémát állít a középpontba. Ma már, több évvel a kommunizmus összeomlása után itt az ideje komolyan szembenézni ennek legfontosabb kérdéseivel. Jelen esetben arra gondolok, hogy miért volt két-három nemzedék meggyőződéses és őszinte híve a kommunizmusnak, és arra, hogy miért fordultak el tőle e nemzedékek legjobbjai. „József Attila - nemzedékének legjobbjaihoz hasonlóan - kommunista volt. De elfordult a mozgalomtól, amelynek torzulása épp a legjobbak közül sokaknak az életébe vagy a józan eszébe került." E mondatokat Arthur Koestler, a magyar szárma-