Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

SZŐKE GYÖRGY: „Bennem a mult hull, mint a kő..." (Az emlékezés folyamata a kései József Attila versekben)

„BENNEM A MÚLT HULL, MINT A KŐ..." Az emlékezés folyamata a kései József Attila-versekben JP (életrajz és költészet között nincs, nem is lehet közvetlen lineáris összefüggés. A vers nem egyszerű életrajzi forrás: nem annak szánatik, s nem is lenne szerencse csupán annak tekinteni. Az életrajzi tények önmagukban nem hitelesítik, nem verifikálhatják a költeményt, s ez megfordítva még inkább igaz: a vers nem hitelesítheti az életrajzot. József Attila költészete kapcsán nem tűnik egészen feleslegesnek eme evidencia fölemlítése. „Dogmatikusan ragaszkodott a való tényhez, - írja költőnkről Ignotus Pál, - egészen addig a fokig, ahol a ténynek látszata is megszűnik, s kezdődik a sejtelem... O, bármily vadul száguldott képzelete, úgy ragaszkodott a valóság minden egyes porcikájához, mint a leltári tárgyhoz, melyről fejvesztés terhe mellett kell számot adnia. Ha életírói azt olvassák versében, hogy édesanyjának a háború vége felé csirkét szerzett, de mire elvitte neki, holtan találta őt, akkor fogadják el nyugodtan a leghitelesebb adatnak." Amennyire igaz költőnk dogmatikus ragaszkodása a való tényhez, annyira igaz az is, hogy nemritkán Ignotus szavaihoz ragaszkodunk dogmatikusan. Ignotus Pál idézett szavait olvasván, kommentálván semmiképpen sem feledhető, hogy utal arra a pontra is, „ahol a ténynek látszata is megszűnik és kezdődik a sejtelem." Ami pedig éppen József Attilánál igencsak lényeges. A verseire oly jellemző ambivalencia, a vibrálás múlt és jelen, gyermek és felnőtt, nappal és éjszaka, föld és ég, konkrét és elvont síkjai között, állandósuló ütköztetésük és egymásra vetítésük könnyen kieshet figyelmünk köréből, ha csupán az egyes síkokra, egyes motívumokra koncentrálunk. Egyértelműnek - mert nagyon tényszerűnek - tűnő következtetéseink megvilágíthatják ugyan a fecsegő felszínt, de el is takarhatják előlünk a hallgató mélyt: az egyes motívumok külön-külön elemzése elhomályosíthatja az őket egybefogó kohéziót. Könnyen leíró jelleget kaphat a nagyonis intellektuális érzékenység: a valóság nehéz nyomait követve ezért is kell költőnk szavával élve - alátekinthetünk, érzékelvén a valóság nehéz nyomait föltáró folyamatot magát is. Ha a Holt vidék, vagy A város peremén pontos földrajzi helyét, a Kései siratóban vagy a Mamában felszínre hozott emlékek pontos idejét behatárol-