Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
AGÁRDI PÉTER: József Attila és liberális barátai
„bölcs józanság" tépelődő egyéniségeként mutatja fel. Persze sok tekintetben mások a gyökerei s részben az erkölcsi, világnézeti, érzelmi összetevői Babits e tragikus felhangú nil űdmiran-patriotizmusának, illetve a Szép Szó ifjú nemzedéke radikálisabb és plebejusabb nemzetszemléletének. Mégis feltűnőek a centripetális erővonalak; mintha Babits esszéjének s egész gondolatrendszerének megbékülő integrálásáról is vallomást tenne a kötet nyitóverse, József Attila A Dunánál-ja. S aligha véletlen, hogy - igaz, már a költő halála után - 1938-39-ben, a felélénkülő nemzetkarakteológiai vitákban hasonló álláspontot foglal el Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Gáspár Zoltán, illetve Babits Mihály, elegendő csak Babits Németh László Kisebbségben-jéi bíráló vitriolos hangú tanulmányára és a Szekfű Gyula összeállította Mi a magyar? c. kötetbe írott esszéjére (A magyar jellemről) utalni. 12 Sok a kiadatlan, illetve kötetbe nem összegyűjtött írása az idősebb liberális nemzedék másik - Babits-csal ellentétben József Attilához személyesen is igen közel álló -.jelentős alakjának, Hatvány Lajosnak. 1 * A hatrendbeli nemzetgyalázással és rágalmazással megvádolt nagytőkés báró és mecénás, valamint a fiatal lázadó proletárköltő kapcsolatának története már jórészt fel van tárva, de csak a sokoldalú író publicisztikai és levelezési hagyatékának teljes ismerete, kiadása mutathatja majd fel igazi szélességében azt a szerepet, amelyet a liberális kultúra, eszmevilág és érvkészlet József Attilához való közvetítésében Hatvány Lajos játszott. Ugyanez a helyzet az öreg Ignotussal, akinek jórészt még ma sem hozzáférhető rendkívül gazdag s részben német nyelvű emigrációs publicisztikája. Ignotus nemcsak József Attila korai, 1926-os méltatójaként s a nemzedéktárs-barát Ignotus Pál édesapjaként, hanem a Szép Szó gyakori szerzőjeként is a költő ihlető liberális környezetéhez tartozik. A Nyugat egykori főszerkesztőjének gondolatrendszerében az „esztéta" jellegű irodalomszemlélettel nagyon is összefér a politikai közíró eltökélt radikalizmusa, élesben fogalmazó zsurnalizmusa, valamint feltűnően alapos filozófiai, társadalomelméleti, „politológiai" tájékozódása - s történetesen éppen olyan „ősök" felé, mint Montesquieu, Stuart Mill, Adam Smith, Marx, Bernstein vagy éppen Pikler Gyula. Ignotus Idegen gondolatok és intézmények c. tanulmánya a hazai modern liberális nemzetfelfogás igényes, szintetizáló példája és sok szálon „rokon" József Attila Hazám c. versével, amely Ignotus írása előtt mintegy bevezeti a Szép Szó másik izgalmas összeállítását, a „Mi a magyar most?" c. különszámot. 14 Ignotus nemcsak a Nyugat első generációja és a Szép Szó nemzedéke között volt összekötő lánc, hanem a XIX. század nagy nemzeti liberalizmusa és az 1930-as évek új liberalizmusa között is. Plasztikusan fejezi ezt ki Deák Ferenc-esszéje is, amely szerint az „igazság, szabadság, egyenlőség nem gipszdíszítés, hanem szerkezeti gerenda". Ignotus érvelésében a polgárosodás, a nemzettéválás, a személyes és közösségi szabadságjogok kivívása, biztosítása, a feudális előjogokról való lemondás, a nép nemzetbe emelkedése és a társadalmi esélyegyenlőség igénye Eötvös Kölcsey - Kossuth - Deák nagy nemzedékének példaadó öröksége - mind a Tiszák korszakának kiürülő, eltorzuló dzsentri-liberalizmusához és felemás polgárosodásához, mind pedig az első világháború utáni újrendies „keresztény-nemzeti" tekintélyelvűséghez képest. Ignotus századfordulós eredetű, „nyugatos" ihletű, városias hangsúlyú s 1920-tól tovább modernizálódó liberalizmus-felfogása és propagandája mintegy összetalálkozott a hazai és a német szélsőjobboldalra reagáló antifasiszta erőgyűjtéssel, a kirekesztő nemzetszemlélet demokratikus patrióta szellemű opponálásával: „A liberalizmus ma magyar parancs - nem, mert magyar hagyomány, hanem mert magyar szükség" - írja a Mi a magyar most? c. kötetben publikált ta-
