Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
AGÁRDI PÉTER: József Attila és liberális barátai
hatott a költőre. Mindennek részletes feltárása az elkövetkező évek egyik izgalmas kutatói vállalkozása lehet; az ezekben az években előkerült „új" József Attilaszövegek analízise bizonyára szintén tartogat „liberális"meglepetéseket. A klasszikus liberális eszmék hatása József Attilára annál is valószínűbb, mivel a költő - rövid, de annál sűrűbb pályája során - több ízben is találkozott, sőt együttműködött a liberális eszmerendszert közvetítő-átformáló-konkretizáló hazai polgári radikális, liberális demokrata szellemi-politikai mozgalmakkal, sajtóorgánumokkal, csoportokkal, irodalmi műhelyekkel. Az életrajzi és kapcsolattörténeti kutatások legalaposabban és összefoglalóan Szabolcsi Miklós trilógiája 10 - 1930-ig bezárólag viszonylag részletesen feltárták a makói és a szegedi évek, a Vágó és a Makai család, a Hatvány Lajossal kialakult mecénási-"fiúi" kapcsolat, illetve a költő és Vámbéry Rusztem viszonyának részleteit, szellemi következményeit. Alaposan dokumentált József Attila kötődése a 20-30-as évek polgári sajtójához is - mind szerzőként, mind a kritikai és publicisztikai figyelem „tárgyaként". Kiterjedt memoár- és szakirodalma van a Szép Szó előéletének, működésének, valamint a költő Cobden Szövetséggel fenntartott kapcsolatának is. Arról azonban egyelőre alig tudunk, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párton, az illegális KMP-n s a Bartha Miklós Társaságon kívül volt-e valamilyen találkozása József Attilának a Vázsonyiak Nemzeti Demokrata Pártjával, a Rassay Károly vezette - többször nevet változtató - szervezettel s a Rupert Dezső (és Vámbéry Rusztem) irányította Függetlenségi és 48-as Párttal, ezek jellegadó személyiségeivel. Arról is kevés az adat, a memoár-utalás, hogy e liberális és radikális politikai csoportok köreiben túl a sajtóbeli visszhangon - mennyire ismerték s miként értékelték a költő líráját, egyéniségét és közszerepléseit. Különösen sok feltárnivaló van azonban az eszmeés gondolatörténeti kapcsolatok, analógiák és közvetítések terén. Csak néhány talán rögtönzésszerű - szempontot, ötletet, ajánlást fogalmazok meg ehhez az alábbiakban. Az idősebb liberális nemzedék legtekintélyesebb íróegyénisége József Attila számára is Babits Mihály volt. A köztük kialakult - személyes sérelmekkel és sértésekkel terhes - bonyolult, többrétegű viszony meglehetősen ismert, beleértve ebbe József Attila Babitsot megkövető verse (Magad emésztő) születésének körülményeit is. A két lírikus közötti kapcsolat és analógia esetleg mélyebb rétegeiből ugyanakkor nemcsak a poétikai és az esztétikai síkot érdemes felhozni. A nemzedéki és személyes ellentétek dacára a Nyugat és a Szép Szó egyaránt elkezdte újraépíteni a fiatal és idősebb liberális-baloldali literátorok közötti hidat, amiben a szélsőjobboldali és a népies-nemzeti radikalizmussal szembeni eszmei, erkölcsi fellépés közelítő kényszere is szerepet játszott. Babits liberális könyörtelensége a „veszedelmes világnézetekkel" s mindenféle tömegdemagógiával, írástudói árulással, múltba fordulóan normatív, faji és kirekesztő nemzetfelfogással, ösztönösség-kultusszal és irracionalizmussal szemben - tradicionális és némileg arisztokratikus felhangjai ellenére is - orientációját rokonná tette a Szép Szó radikálisaiéval. Nem pusztán a szerkesztő Fejtő Ferenc taktikai ügyességén s az írócsoport tekintélykereső igyekezetén, hanem valódi eszmei közeledésen is múlott, hogy a folyóirat ,jMai magyarok régi magyarokról" című 1936-os különszámában 1 ott olvasható Babits későbbi híressé lett esszéje, A legnagyobb magyar (Töredék Széchenyiről). Az egyén - nemzet - emberiség hármasságában gondolkodó Babits Széchenyit „a korabeli demokratikus liberalizmus" individuumaként, ugyanakkor az eltorzuló népuralmak, reformszólamok, zsarnokságok es más rémségek ellenmérgeként, a
