Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

N. HORVÁTH BÉLA: József Attila és a népi írók

tehát az általa megfogalmazott általános költősorsnak a konkretizálása. Annál is inkább, hisz ugyanez a sorsértelmezés figyelhető meg mint a költőszerep kiteljesedése, vállalt minta azArany-ban: „Verseidre raktál szép cseréptetőt / s homokot kötöttél, a futó időt". Ez a vers pedig nemcsak a famotívumában rokon a Magyar Alföld-áel, hanem a „darabos talaj", a „Házhelyünk a puszta" ábrázolásmóddal is. A falu jelzője az Akácokhoz című versben az „odvas", „göbbedő". Ez utóbbi székely eredetű szó, a tájnyelv

23 mélyrétegeiből került elő. A vers olykor keresetten alliteráló hangzása („jó fa fogy", „hulló szerelmes hivatalom") pedig a Kalevala hatását sejteti. Az előbbivel rokon társadalomrajz, a barthás mozgalom politikai rendet elutasító magatartása figyelhető meg az Ady emlékezete, az Egy költőre némely kitételében. A jellegzetesen adys szókapcsolat, az „úri szél", azt a nagybirtokra épülő félfeudális rendet jelképezi, amelynek egyik legsúlyosabb mulasztása a földkérdés megoldatlansága volt. Ezért válik áldozatává a „süllyedt falu" (Ady emlékezete). A Babits-ellenes vers ugyanezt a jelzős szókapcsolatot felhasználva - és ezáltal szembeállítva Babitsot Adyval - a barthás oldalról (főleg Féja Géza részéről) - felhangzó vádat, a társadalmi kérdések iránti érzéketlenséget ismétli: Ha nem bú, nem baj őneki, hogy oszladozó felhő az édes nép, mert szétszedi, az úri szél, a dörgő. A barthás mozgalom falukutató, népkutató programjához illeszthetők a betlehemes versek (Betlehem, Betlehemi királyok), s a sajátos József Attila-i népköltészetértelmezés példái az Egeres, a Regös ének, a Csodaszarvas. Az előbbi kettő folklóremlékeiről és eszközeiről mint a József Attila-i folklorizmus szemléletes példáiról többen

24 szóltunk már, a Csodaszarvas meglehetősen figyelmen kívül maradt. A József Attila Összes Versei 1933-ra keltezi, noha a mű világképileg kirí az ottani verskörnyezetből. Szabolcsi Miklós 1930-ra - vagy még előbbre - datálja, mint a Betlehemi királyok és a Regös ének harmadik darabját. „A szöveg tartalmi elemei is a Bartha Miklós Társaság korszakára utalnak" - figyelmeztet. A vers halmozott alliterációi kétségkívül a Regös ének-ie emlékeztetnek. A téma is utalhat az Arany szomszédságára. A keresetten régies hangzás („ükös ükünk", „űzötten űzte") is illeszkedik a 30-as versek némelyikének hangzatához. A népi korszak búcsúversének tekinthető Bánat pedig különösen gazdag archaizmusokban. A „varázsüttön" szókapcsolat utótagja ugyanolyan képződmény, mint az „űztön űzte" előtagja. (Ezzel együtt persze a legkalevalásabb verse, a Szól a szája..., az autogen training-szerű ráolvasás, nem ebből a korszakból származik.) A stilizációt erősíti a kuruckorra utaló, „Hejh magyarok, hajh szegények" fohász.

25 A vers első három versszakában láthatóan egy az előbbiekben felvázolt poétikai eszmény öltött testet, ugyanakkor azonban a következő három nyílt didaxisa, esetlen politizálása nemcsak a korábbi szakasztól különbözik, hanem e korszak más ilyen alkotásaitól is. Ha egészében a barthás korszakhoz tartozik a mű, mindössze a „Nem boldogok az utódok" megállapítás emlékeztet a mozgalom társadalomtörténeti és politikai nézeteire. A Társaság ideológiája azonban ennél karakterisztikusabb és különösen az a József Attila-i interpretációban. József Attila első barthás korszakában vallott nézeteit és e nézetek mozgalombeli helyét érzékelteti a nép- és kultúraértelmezése. Az Új Magyar Föld és - néptelen