Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

N. HORVÁTH BÉLA: József Attila és a népi írók

elfogultságok erejét sem, megállapítható: a népi gondolatot, magatartást vitató, s egyes formáit elutasító József Attila-i nézetekben konzekvens érvrendszer munkál. Természetszerűleg egyes megjelenési formáiban ez nem érintetlen a világképi változásoktól, a költő személyes sorsának alakulásától. Azaz József Attila Illyés Gyulához, Németh Lászlóhoz, Tamási Áronhoz, Féja Gézához, Kovács Imréhez fűződő kapcsolatának vizsgálata során a személyes kontaktus filológiai feltárása mellett elengedhetetlen a világképi interpretáció értelmezése. József Attila kapcsolata a népi írók mozgalmával, - illetve a csoportosuláshoz tartozó egyes költőkkel, írókkal - összetett és korszakonként változó. A szoros barátság, a nemzedéki összetartozás, a közös politikai szerepvállalás éppúgy jellemzi, mint az elhidegülés, a kölcsönös idegenkedés, rivalizálás és gyűlölködés, a politikai nézetkülönbség. Költőnk ugyanazt az utat járta be, mint a másik, életében meghatározó jelentőségű mozgalom esetében: elvegyült és kivált. S a kiválás aligha magyarázható csak József Attila személyiségével és szellemi autonómiájával. Kétségtelen, művészi integritása nemigen tűrte a mozgalmi jellegből adódó világképi, magatartásbeli korlátokat. Ám az is tény, a konzekvens baloldali gondolkodásmód, érvrendszer szegült szembe az egykori elvbarátok kormánnyal szövetkező „népmentő" kísérletével az Új Szellemi Front idején. József Attila csatlakozása a népi írók mozgalmát előlegző Bartha Miklós Társasághoz nem előzmény nélküli. Átalánosan elfogadott felfogás szerint a Mártaszerelem megromlása, a szerelmi csalódás munkált a polgári köröktől való elfordulásban, a parasztorientációjú társasághoz való közeledésében. A „jómódú lány" családjából és osztályából történt kirekesztődéssel, azaz az „elvegyülés" és az egzisztenciateremtés meghiúsulásával vélhetően komoly sérelem érte költőnket, ám mégsem csak ez vezethette a valóban gyökeresen más világképet képviselő csoportosuláshoz. Annál is inkább, hisz a házassági tervek meghiúsulását csak a decemberi levélváltás sejteti.

4 József Attila viszont már korábban kapcsolatba került a barthásokkal. A Társaság 1928. októberi Értesítőjéről a Századunk novemberi számában jelenik meg rövid recenziója, amelyben elismerően idézi a kiadvány négy megállapítását a társadalmi haladás és demokrácia összefüggéseiről. József Attila 1928-as társadalomképét és költészetfelfogását hűen tükrözi két önvallomása. Az Országos Magyar Diáknyomorenyhítő Akció kérvényének származását firtató kérdésére így válaszol: „Szüleim nincsenek... rokonaim földtelen parasztok."

6

A Feljegyzés a Társadalmi Lexikon számára egyik megállapítása pedig a következőképpen jellemzi költészetét: „Tiszta és tökéletes forma. Ezen belül az emberiség sokszor fönséges, sokszor derűs heroizmusa, melynek szimbólumát csak a munkásosztályban, egyénenként pedig az osztálytalan intellektuelekben látja."

7 Azaz, a hangsúlyozott származástudat és a szellemi rokonság ilyen megjelölése pontosan érzékelteti a „rokonságot" és a társadalmi szerepvállalás igényét. Igaz, az „osztálytalan intellektuel" mint az egyén lehetősége ott rejt egy harmadik alternatívát is, amelynek mintáját polgári értelmiségi barátai képviselik, s amelyet majd, kiábrándulván a mozgalmakból, maga is vállal élete utolsó éveiben. 1928 őszén azonban a paraszti alternatívát választja, a Bartha Miklós Társaságot. Döntésében feltehetőleg szerepet játszott, hogy a Kassák-féle Munkától távol tartották a rímes versei, hisz azok elhagyását Kassák már 1924-ben is feltételként szabta.

8 A kommunista szellemiségű 100% - mint Szabolcsi Miklós is feltételezi

9 - dogmatizmusával nem jelent vonzerőt az avantgárdot épphogy megjárt fiatal költőnek. Nem hagyhatók figyelmen kívül a barátok sem, mint erre már költőnk barthás korszakát filológiailag feltáró