Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

N. HORVÁTH BÉLA: József Attila és a népi írók

J/l .<7ű>n>(í(Á tâéla JÓZSEF ATTILA ÉS A NÉPI ÍRÓK Attila és a népi írók kapcsolatát mélységében mindezidáig nem tárta fel a József Attila-kutatás, nem elemezte, értékelte. A szándék, az érdeklődés megvolt, ezt számos tanulmány, kísérlet jelzi, amely költőnk barthás korszakát

1

, illetve népiségét, folklorizmusát vizsgálta. A recepciótörténet azonban világosan kirajzolja azokat a határvonalakat, amelyek mentén az 1984-et követő évtizedekben az irodalompolitika szétválasztotta, megosztotta, szembeállította a költő egyes korszakait. A „legnagyobb proletár költő", a „teljes József Attila"

3 -képpel csak a „népszolgálat", a „munkásosztály és parasztság szövetsége" típusú egybemosó, manipulált értékelések harmonizálhattak. Az egyoldalú formulák, a politikai torzítások kudarca után, az interpretációs lehetőségek bővülésével a költő népi korszakának és folklorizmusának értékelését továbbra is hátráltatták a népi írók mozgalmát sújtó anatémák, világképüket a hatalom és a politikai érdek koordinátarendszerében elhelyező állásfoglalások. Az objektív értékelést nem segítette - és vélhetően nem is segíti - a hatalmi szóval elfojtott, de parázsló, előítéletekben továbbélő ún. népi-urbánus vita. Ugyanúgy akadályozó tényező a népi mozgalom hajdani, de újabbkori irodalmunkban jelentős szerepet betöltő alakjainak (pl: Németh László, Illyés Gyula) értékelésében megmutatkozó ilyen-olyan szempontú elfogultság, illetve a politikai-személyi érzékenység. Az elfogulatlan elemzés, értékelés a József Attila-kutatásnak, az irodalomtörténetnek pedig érdekében állna, hisz nem reminiszcenciáról, ideig-óráig feltűnő hatásról, modorról van szó a népiségét és a folklorizmust illetően. Nagyszámú vers - a korai daraboktól kezdve a legutolsóig - tanúsítja ezt, prózai írások, levelek dokumentálják. Szükség lenne a tisztánlátásra József Attilának a népiekhez - így mindenekelőtt Illyéshez - fűződő személyes kapcsolatának feltárásában. Jelen dolgozat - egy nagyobb tanulmány kivonataként - költőnk első, s népi korszakára összpontosítva azokat a kapcsolódási pontokat kívánja számbavenni, s (a terjedelmi korlátok miatt) röviden értelmezni, amelyek kirajzolják József Attila és az alakuló mozgalom, a formálódó eszmerendszer viszonyát: a nézetazonosságokat és a szellemi autonómiára épülő különvéleményeket. Csak ezek figyelembevételével értelmezhetők azok a törésvonalak, amelyek elválasztják a „törékeny falu" sorsát mélyen átérző, s magát rokonnak valló költőt a politikai képviseletet felvállaló, s ennek eszmeiségét markáns módon megjelenítő szellemi csoportosulástól, a Válasz köré tömörült népi íróktól. Nem lebecsülve a személyes vonzódások és taszítások, valamint az emberi