Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

NÉMETH G. BÉLA: Petőfi - Ady - József Attila?

PETŐFI - ADY JÓZSEF ATTILA? / M . Az elmúlt negyven esztendőben tételszerű szólam, szólamszerű tétel volt részint az, van a magyar irodalomnak ún. fővonala, részint pedig az, hogy ez a fővonal a romantika után Petőfi-Ady-József Attila egymást egyeneságian folytató költészetében testesült meg. Az állítás első felére azt kell felelnünk, vannak minden jelentős múlttal és terméssel rendelkező irodalomnak olyan korszakai, amelyekben a változás csakugyan egy határozott irányzat egysége jegyében megy végbe, s vannak olyanok, amelyekben több egymással vagy párhuzamosban, vagy egymástól eltérőben vagy éppen egymással szemben állóban valósul meg. Többnyire, persze, még a harmadik esetben is lát a történész olyan hasonlóságokat, rokonságokat, melyeket az illető korszak alkotói nem érzékeltek, sőt, tagadtak is. A második esetre Babits hívta föl az írók a két háború között című tanulmányában a figyelmet. Azt mondta, Ady törte át, törte meg nemcsak a népies-nemzeti epigonok, de a tőlük elszakadt, s korábbi nyugati irányok felé tájékozódók elfogadottságát, uralmát is. Ugyanakkor mind magát, mind legjava társait és utódait élesen elhatárolta Adytól, s úgy vélte - egyébként nemcsak ő, hanem Illyés is -, hogy amivel Ady áttört, az véle be is fejeződött. Mint Illyés mondta, tévedett Ady, mikor azt jósolta, ijfú szívekben él majd, ha ezt az író-utódokra is értette. A harmadik esetre pedig itt van, még mindig itt van előttünk a példa, a népiesurbánus ellentétben. Ugyan ki nem érzi nem egy fejezet, de akár egyetlen lapnyi Márai- és Németh László-, Kosztolányi- és Móricz-szöveg elolvasása után is az irányzati különbséget. Ami, persze nem zárja ki, hangsúlyozzuk újra, hogy a történész ne érzékelje különbségeikben is egykorúságukat is. 2. Ami azonban ezúttal fontos a számunkra, az a mondott három költőnek, Petőfinek, Adynak, József Attilának állítólagos összetartozása, egymásból s egymásra épülése. Sokféleképpen lehet ezt a kérdést, ezt az állítást bizonyítóan vagy cáfolóan megközelíteni. Három látszik ez esetben tanácsosnak: eszmevilági és életérzési, nyelvhasználati és közlésmódi, végül poétikai és stílusbeli szempontokkal, tényekkel, érvekkel dolgozni. Petőfi roppant gyors eszmei alakulása nyilván nemcsak zsenialitásából következett, hanem korának, évtizedének Európaszerte s hazájában is egymásra torló, egymásból fejlő, egymást kiszorító eszme-, eszmény- és célvilágából is. A Szentszö-