Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Kabdebó Lóránt: Egy vers vágóasztala (Szabó Lőrinc fekete kultusza)

Kabdebó Lóránt EGY VERS VÁGÓASZTALA (Szabó Lőrinc fekete kultusza) „Az az értelem, amelyet a számunkra a történetileg távoli szöveg újranyerhet, nem csupán a maga eredeti horizontjának implikátumaiból bontakozik ki, hanem ugyanolyan mértékben az értelmezői tapasztalat későbbi horizontjából is. (...) A saját tapasztalat horizontját magát főként tartalmilag kell érvényesíteni és összekapcsolni az idegen horizonttal ahhoz, hogy egy más értelmezés új horizontjának birtokába juthassunk. A megértés történetiségének ez a dialektikus meghatározottsága alapjában véve nem jelent mást, mint Heideggernek azt a hermeneutikai maximáját, hogy az igazi értelmezésnek nemcsak kivennie kell a dolgot a szövegből, anélkül, hogy tüntetne vele, észrevétlenül valamit a sajátjából is hozzá kell adnia. S ez egyidejűleg azt jelenti: Az igazi értelmezés ugyan sohasem jobban érti meg a szöveget, mint ahogyan azt annak szerzője értette, de bizonyára másként. Csak ennek a másnak olyannak kell lennie, hogy ugyanarra vonatkozzék, mint amire az értelmezett szöveg gondol." (H. R. Jauß)

1 „Ódát írt Hitlerhez, a Vezérhez! - harsogott egy évtizedig a vád" - írja 1955-ben Illyés Gyula. És: Jegyezzük meg, a Pesti Naplóban jelent meg (...) 1928-ban." visszhangozza a vád ellenében azután a költő unos-untalan ismételt védekező szövegét. Szabó Lőrinc maga pedig három helyen is (1945-ös Naplójában, a Bírákhoz és barátokhoz címzett védőbeszédében, majd a Vers és valóság című önkommentárjában) elmondja a vers megszerkesztésének poétikai-motívumtörténeti körülményeit: „Nem Hitlerről, nem Mussoliniról szól; Hitlernek akkor még a neve is majdnem egy üres héj volt számomra. A ,diktátor'-ra gondoltam, elvont, plátói eszméjükre, Nagy Sándortól és Caesartól kezdve Kemál pasáig és Sztálinig s gondoskodni kívántam róla, hogy egyikükre se vonatkoztathassák. Versformában, stílusban, gondolatépítésben ez a változat teljesen megfelel az első fogalmazásnak. Hitlerre a bosszúálló Jehova miatt gondolhattak: a német diktátort is bosszúállónak és terroristának tudta a világ. A továbbiakban olyan ismérveket soroltam föl, hogy a létezett diktátorok közül egyikre se álljon a vers egésze, vagyis, hogy valamilyen utalás mindenkinek ellentmondjon. »A nők« - ez Napóleonra célzott s egyúttal ellentmondott a Hitlerre vonatkoztatásnak. »Hetven varos«: egyenes hasalás, az is, hogy »jel dördül a monitoron«. Mindenesetre valami radikális népi megújhodás képzete húzódott meg az egész mögött. Legigazabban és legrövidebben azt mondhatnám, hogy a vezér az én elképzelt egyik énem". Jogilag felmentéssel zárult az ügy az 1945-ös igazoltatásnál. Aztán Ilylyés - a rá jellemző bravúrral - a verset nemcsak beveszi az 1956-os válo-