Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

Orlai Pétries Sorna: Petőfi Debrecenben, olaj, vászon, PIM Művészeti tára könyveket [...] Alig van könyv, melyet oly sűrűn emlegetünk és oly keveset olvasunk, mint a biblia. Szinte félek kimondani, hogy Petőfi műveivel is ilyenformán vagyunk. Ifjú éveinkben, zsenge elmével, mindenki elolvasott néhány tucatot a költeményei közül. Néhányat meg is tanultunk. Azonkívül teleszívtuk magunkat kész Petőfihangulatokkal és benyomásokkal, amelyekkel teli van a magyar levegő. Nálunk az is ismerheti Petőfit, aki sohasem olvasta egy sorát sem."

19 A kultuszképződés szempontjából sorsában a legfontosabb a szenvedés és az erőszakos halál, aránytalanul sokszor ábrázolják Petőfit mint nyomorgó vagy csatába száguldó, csatatéren haldokló költőt példa erre Madarász Viktor népszerű festménye - a legendateremtés „passiókényszere" nagyban növeli a kultusz kialakulásának esélyeit. A fiatalon elszenvedett, tragikus halál motívuma mélyén minden bizonynyal ott rejlik a megváltás Krisztus-szimbolikája is, valamint a meghaló istenség archetípusa.

20 A Petőfi-kultusz mozgalommá válásában minden bizonnyal a történelmi helyzet s nem Petőfi személye játszotta a legnagyobb szerepet. Mint korábban már szó volt róla, a nemzet eszméjének térhódításával egy-egy ezt megjelenítő egyéniség kerül a profán kultuszok középpontjába. Petőfi eleinte az önkényuralommal szemben álló nemzeti közösség, évtizedekkel később a társadalom egységének szimbóluma lesz. E hamis nemzeti egység, a valódi társadalmi konszenzus hiánya, a szabadságharc generációjának fellengzős önmitologizálása arra ösztönözi a kultusz ellenfeleit, hogy Petőfi „másik" arcát is megmutassák. A Petőfi-Ház 1909-es megnyitását „ünneplő" cikkében a Hétfői Posta fiatal publicistája így ír: „Hatvan Kossuth-szobor helyett többet érne hatvan jó iskola s Petőfi-féle panorámák helyett még mindig istenesebb cselekedet volna egy olyan törvény, mely a sajtó szabadságát mindenféle befolyásokkal szemben biztosítaná. Szobrokkal, képekkel és áldozati oltárokkal torkig vagyunk [...] Birtokba vették Petőfit, a maguk maradi törekvéseit akarják igazolni vele s mivel Petőfi már halva van, visszaélnek azzal a szerencsével, hogy nem üthet szét közöttük, sietnek tehát lefoglalni és átváltoztatni a maguk képére, hogy azután cégérül odatartsák minden és mindenki ellen, aki Petőfi szellemében mer gondolkodni a magyarságról [...] E kettősségtől eleven a kultusz máig, Petőfi a hivatalos és az ellenkul-