Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

az ő útja volt az igazságé, hogy hite, erénye, bátorsága, illúziói nem a mi köznapi életünké, hogy az útjaira vetődő vezető fényt a mennyből kapta, a mely ugyanakkor más láthatárok felé vezette őt."

17 Ahogy a szent életében jelen van a csoda mint kivételes jelenség, úgy emeli ki a költőt az alkotás misztériuma a hétköznapi létből egy transzcendens világba. Számos relikviában a mű létrejöttének pillanata - az eviláginak és földöntúlinak metszéspontja - tárgyiasul. Ebbe a csoportba tartozik a Petőfi-Ház egyik legnépszerűbb, ma már nem létező ereklyéje, az a kard, amelyre Petőfi A magyar nemest írta. A Sass család visszaemlékezése alapján a költő a náluk vendégeskedő Kiss Lajossal, a simontornyai járás szolgabírájával vitatkozott össze azon, hogy a nép nevelésére az egyetlen hatásos eszköz a deres-e. Az anekdota szerint a szóváltás után a szobájába térő költő a fogason függő Mária Terézia korabeli kardra pillantva fogott a versíráshoz. (Miért éppen Petőfi?) A nemzeti eszme térhódításával megjelenő profán kultusz és a hozzá kapcsolódó ereklyegyűjtés szemléletes példája Magyarországon az 1980as évektől kibontakozó Petőfi-kultusz. Személye szinte már halála pillanatában legendává, a dicsőséges-tragikus nemzeti sors szimbólumává vált. Benne siratta el Magyarország minden elbukott szabadságharcát, a nádfedelű parasztházból a világhírig eljutó költő táplálta nemzeti büszkeségét, „íme, itt vannak a kiskőrösi Betlehem alázatos bútorai, melyek közt a lángész mint koldusszegény kisgyerek megjelenik, hogy csakhamar az isteni felruházások aranypalástjába öltözzék!"

18 Kultusza a századfordulóra hivatalossá vált, s átszőtte, behálózta a kultúra, a művelődés minden ágát, s koronként változó intenzitással máig eleven. A Petőfi-kultuszhoz hasonló társadalmi támogatottságú mozgalom ritka, talán Jókaié és Kossuthé volt a korszakban ehhez fogható. Az, hogy éppen Petőfi vált a kultusz tárgyává, nem feltétlenül költői életművének köszönhető, bár lírájának ereje, letisztultsága, „egyszerűsége" bizonyára szerepet játszott ebben a folyamatban. Sokkal meghatározóbb egyénisége és életpályája, jobban mondva az életrajzhoz kapcsolódó művekből és a kortársak visszaemlékezéseiből összeálló stilizált Petőfikép: a puritán, elhivatott, forradalmi, profetikus költőé, aki egyszersmind szerető fiú, hitves és bátor katona. E vonások kiemelése eltorzította Petőfi valódi arcát, személyiségének és lírájának sokszínűsége eltűnt a szobor mögött, életrajza a kultusz kiterjedésével kanonizálódott, elmosódtak a konkrét tények, részletek, a művek. Ezt a kultusz „papjai" is tudták, mint Herczeg Ferencnek a Petőfi-Ház megnyitóján elmondott beszédéből kiderül: „Ha azt kérdezném a művelt magyar embertől: Ismeri ön Petőfit? - valószínű, hogy sértődött vagy derült szánakozással mérne végig. Hogy lehet ilyet kérdezni? Petőfit mindenki ismeri. Petőfi művei nekünk a biblia mellett a legkedvesebb könyveink. Állapodjunk meg egy pillanatra a biblia mellett. Valljuk be őszintén, hogy bibliaismeretünkkel baj van. Tanuló korunkban, éretlen elmével, vázlatos kivonatokból és kiszakított részletekből ismertük meg a szent