Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kerényi Ferenc: Önkultusz vagy önigazolás? (Déryné Naplója mint kultusztörténeti forrás)

tanúkkal beszélgetett, s megállapította: „Könyv, kép, töméntelen tarka rongy maradt csak utána jussban. (...) Külországban kultuszt űznek az ilyesmiből. A legrajongóbb kegyelettel hagyják meg az ereklyéket, nemzedékről-nemzedékre. Rozsnyaynak hihetünk: Oscar Wilde és Sarah Bernhardt környezetében tanulmányozhatta a modern sztárkultusz jelenségeit és lélektanát. A szegényes tárgyi hagyatékot Déryné testvére, Kilényiné Széppataki Johanna őrizgette, de az ő halála (1878) után végképp szétszóródtak a közvetlen használati értéket nem jelentő papírosok és a „töméntelen tarka rongy", köztük bizonnyal az öltözködésére mindig kényes primadonna jelmeztárának maradványai. A „kép" nem lehetett Déryné egyetlen hiteles ábrázolása, mert 1871 novemberére keltezhető levelének tanúsága szerint nem rendelkezett a Honművész 1835. évi 32. számában megjelent és így közkeletűvé vált rézmetszettel, amely őt Liszli naivaszerepében ábrázolta, Az alpesi rózsa c. színjátékban. Sőt: egy másik, Kolozsvárt készített ábrázolásra is emlékezett. A metszet vizsgálata feloldja az ellentmondást: Szathmáry Papp Károly rajza valóban az erdélyi fővárosban készült 1834-ben és az ottani református kollégium litográfiái műhelyében sokszorosították. Róthkepf Gábor szerkesztő ezt rajzoltatta újra Chladek Antallal (az ábrázolás megfordult), hogy Déryné budai vendégszereplésének idejére megjelentethesse a metszetet. Ez lett a további ábrázolások alapja. Az a magántulajdonban lévő akvarell, amely Telepy Károlytól származik, és amelyet 1837 körűire datálnak, több problémát vet fel. Telepy ekkor kilenc éves (!), a kép - hajviseletben, ruhában - nagyon emlékeztet Szathmáry Papp rajzára. Ha szerzősége kétségen felül helyezhető, akkor valószínűleg későbbi, festője a közismert metszet és talán gyermekkori emlékei alapján dolgozott. (Szülei oldalán gyermekszínész volt a budai Várszínházban.)

22 Déryné tehát aktív primadonna korában nem folytatott önkultuszt, visszavonultsága 25 évében erre lehetősége sem volt. A Napló megírása azonban esélyt adott önigazolására, sőt - hagyatéka más részeinek teljes pusztulása folytán - a kultusz egyetlen forrása lett. (A Déryné-kultusz fordulataiból) A Napló egyszerre színháztörténeti forrás és szépirodalmi alkotás. Kiadástörténetét ezért bizonytalanság kíséri. Törs Kálmán két kiadást is megért edíciója stilizálja, nemcsak szerkeszti a szöveget, de ennek nincs kultusztörténeti jelentősége. Bayer József, majd fél évszázaddal utána Réz Pál kiadása hű maradt a kézirathoz, a szöveggondozás korszerű. Máig nem készült azonban kritikai kiadása, amely a primadonnái nézőpont csúsztatásait, a memória tévesztéseit, a hiányzó láncszemeket, a forráshézagokat jegyzetekben helyesbítette volna. Ennek következménye, hogy a tudományos és ismeretterjesztő művek is a Napló prózai ábrázolásán alapulnak, legfeljebb néhány kritikával, színlappal kiegészítve. E részben Staud Géza tanulmánya a Nagy magyar színészek c. kötetben (1957) alig különbözik Karcsai Kulcsár István korrekt biográfiájától, az így élt... Móra-könyvsorozatban (1978), s mindkettő Balassa Imre regényes életrajzától (1940) vagy Vitányi János ifjúsági regényétől (1963). Balkányi Enikő 1937-ben még nem használhatta Bayer József kéziratban maradt