Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kerényi Ferenc: Önkultusz vagy önigazolás? (Déryné Naplója mint kultusztörténeti forrás)

és csak 1944-ben kiadott tanulmányát, aminthogy az 1923-as miskolci és az 1937-es nemzeti színházi centenárium sem meríthetett belőle. Az erdélyi forrásbázis kiterjesztésével ígérte a tudományos továbblépés lehetőségét Enyedi Sándor, aki azonban áttelepülése óta nem foglalkozott a témával.

23 A színháztörténet terén így még mindig a 71 éve halott Bayer Józsefkutatásaijelentik az elért maximumot; a tudománynak nem volt igazi befolyása a szépirodalomra és a kultuszra, hanem inkább annak hatása érvényesült, a szemlélet romantikusságában és a megírás publicisztikusságában. A kultusz nagyhatású formálói közül a színpadi és a filmfeldolgozások egyaránt és természetszerűleg a Naplóra építettek.

24 Herczeg Ferenc háromfelvonásos darabja a Vígszínháznak készült, és eredetileg a frivolabb Déryné kalandja címet viselte, amely azonban a színlapon már a későbbi Déryné ifjasszonyra változott. Az 1907. február 6-i bemutató után 1918ban új betanulásra is sor került. A címszerepet Varsányi Irén játszotta. Herczeg a Naplóból a primadonna magánkapcsolatát emelte ki gr. Csáky Tivadarral, akit azonban - vélhetően a család élő tagjaira tekintettel Szepessy grófnak keresztelt át. Herczeg a kétféle, az arisztokrata és a polgári-művészi erkölcs éles konfliktusának lehetőségét enyhítette, elmosta: hódító küllemű és őszintén megperzselődő grófjának nem lehet ellenállni, a grófné maga látogatja meg szállásán Dérynét, hogy meggyőződjön a városban kerengő hírek alaptalanságáról és barátságát kínálja a színésznőnek. Amire persze csakis a polgári erkölcs szerinti lemondás lehet a válasz: a családi élet és a rangkülönbség veszélyeztetése helyett a vándorélet folytatása a színésztársak között. Ahogyan a színdarab Dérynéje mondja: ,,Megint leszek, aminek születtem. Tarkatollú kis énekesmadár. Az emberekhez ezentúl csak annyi közöm lesz, hogy fölszedegetem a morzsákat, amelyeket elém szórnak és hálát adok teremtőnek, hogy így lehet, mert ha nem volnék madár, ha ember volnék, talán meg kellene őrülnöm egy szégyenletes emléktől."

25 (A valóságban a viszony kilenc évig tartott.) Láttuk, hogy Déryné személyiségének mégoly ellentétes vonásaiban és a Napló keletkezéstörténetében nyoma sincsen a romantikus heroizmusnak, sőt - mint említettük - az utóélet első szakaszában is inkább a feledés, mint a fellengBaior Gizi a Deryne íhasszony -, n

, 'i ÍU „ 4- • címszerepében, 1928. Vajda M. Pál ™* kultusz veszélye fenyegetett mfelvétele, Országos Színháztörténeti kább. Herczegnél indult el a metaMúzeum morfózis, bár még csupán az erköl-