Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kerényi Ferenc: Önkultusz vagy önigazolás? (Déryné Naplója mint kultusztörténeti forrás)

női szerződése után vonult vissza a pályáról.

5 Ünnepi búcsúelőadás, értékes ajándékok nélkül, de adósságokkal terhelten. A 37 esztendőre terjedt színészpálya, az aktív primadonna kultusza ezzel lezárult, kettős tanulsággal. Mivel a színészgeneráció kiöregedése színpadi stílusváltással járt együtt, az alkalmazkodás a Déryné-korszak egyik tagjának sem sikerülhetett. Utóbb azonban látnia kellett, hogy nemzedéktársai közül azok utólagos kultusza indulhatott el (eltérően a hajdani színészi értékrendtől), akik a Nemzeti Színház nyugdíjasai lettek, s a rendezett életkörülmények közepette megírták emlékeiket, életüket, mint Balog István, Szilágyi Pál, Komlóssy Ferenc, Udvarhelyi Miklós. A közvetlenül őket követő romantikus gárda egyébiránt kevés tudomást vett róluk. Dérynéről szólva, elismerték élénkségét, „con amore"játszását, de Vörösmarty már 1837-ben azt írta róla: „... játékán valami elidegenítő öntetszés fátyola vonul el: ő örökké édesded és mézeskedő..."

6 Hasonló passzusokat Bajza Józseftől is idézhetnénk; Szigligeti Ede nem vette fel a nyolc életrajzot tartalmazó Magyar színészek életrajzaiba (Bp. 1878.); Gyulai Pál nem is igényelte ennek pótlását; Jókai Mór pedig a régi magyar színészéletet gazdagon ábrázoló regényében, az Eppur si muovéban (folyóiratközlés: 1870-71, kötetben: 1872, tehát párhuzamosan a Napló megírásával) egyetlen olyan motívumot sem használt, amely kizárólagosan Déryné személyéhez vagy pályájához volna köthető. (A Napló, mint az utólagos kultusz forrása) Ami az emlékezéseit papírra vető Déryné Széppataki Róza személyiségvonásait illeti, készséggel elfogadjuk Réz Pál hármas karakterizálását az 1955-ös kiadás bevezető tanulmányából. Eszerint egyszerre volt elhivatott művész, önálló, modern nő és biedermeier asszony.

7 Amíg Déryné a pályán volt, a biedermeier-kispolgári vonások, származásának és neveltetésének hozadéka egyensúlyt tartottak a hivatástudatból vállalt vándorló életmóddal. Erre nemcsak a Napló felületi stílusjegyei utalnak (a reflexszerűen használt, de tudatosan megőrzött németes színházi szaknyelv és a kispolgári társasági élet fordulatai),

8 hanem olyan alapvető - és igen rokonszenves - személyiségvonásai, mint őszintesége, megbízhatósága, otthonteremtő képessége mégoly átmeneti körülmények közepette. Szemben a Déryné-kultusz „hála"-motívumával, ide vezetjük vissza a Napló megírását is. Egerváry Potemkin Ödön segítsége fejében, amellyel az számára a Nemzeti Színház Radnótfáy-segélyalapjának évi 120 forint kegydíját kieszközölte, a polgári kötelességtudás adta a már egyre többet betegeskedő Déryné kezébe a tollat, hogy a „valamit adni valamiért" polgári mentalitásával dolgozni kezdjen egy számára szokatlan közlési formában: „... életem rajzát akarom adni, de ez egyedül Kegyességed számára lesz leírva."

9 [Kiemelés az eredetiben. - K. F.l Ebben a veszélyhelyzetben ez a kispolgári-parasztpolgári életforma menedékül szolgált, a neveltetés pedig felkészültséget adott hozzá, előbb a Laborfalvi Róza melletti háziasszonykodáshoz Pesten (1846-7), utóbb Miskolcon, majd Diósgyőrött, Déry István tiszttartói lakása körül. Kétségkívül kedvvel és hozzáértéssel vezetett háztartást és gazdaságot; Prielle Kornélia szerint - 1850-re emlékezve - „Déry néni úgy repkedett,