Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Keserű Katalin: A kultusz köztes helye Kazinczy magyarországi kultusza

mény szemtanúi és résztvevői (ezért is a történelmi festészetben szokásos alárendelő szerkesztés a courbet-i mellérendelő helyett), éppen az irodalmi esemény színpadias kiemelése jelzi társadalmi fontosságát. A centenárium nyomán a társművészetek segítségével kultuszhelyek képződtek a költő szülő- és nyughelyén. 1862-ben Ersemlyénben felállították Dunaiszky László Kazinczy-mellszobrát,

27 Jakobey Károly litografálás céljára készült festményei nyomán albumba szedték széphalmi házának és sírjának képét (I860).

28 Kazinczy félbemaradt lakóházát közadakozásból megvették, hogy helyén emlékházat létesítenek. A görög templom és mauzóleum példáját egyaránt követő klasszicista építmény Ybl Miklós által készített terveit 1863-ban közölte Az Ország Tükre, de csak 1873-ra készült el az egykori ház két szobáját megőrző, s a klasszicizmus historizálásával az élet színterét magasabb régiókba emelő emlékhely.

29 Párhuzamául kínálkozik a Kazinczy által nagyrabecsült szobrász, Canova possagnói emlékháza. A párizsi Panthéon 19. századi története: többszöri visszaváltozása templommá s végül 1885-ös, Victor Hugo temetéséhez köthető állandósulása felöleli azt az időszakot, amelyben a nemzetek nagy embereiknek panteont emeltek, amikor a kultusz még hagyományozhatónak látszott, s szorosan kötődött a halotti kultuszhoz, a halhatatlanság gondolatához.

31 Noha a felvilágosodás a hagyománytiszteletet szembeállított a racionalitással, mégis annak eszméi és képviselői lettek a kultusz tárgyai a 19. században, abban a reményben, hogy példájuk újabb cselekvéseket hív elő, forrása lehet a folyamatos jobbulásnak. Erre utalt már Széchenyi is Üdvleldéjében, erre a Kazinczy-centenárium zárszava: „tudjuk, hogy csak az ilyennek nyomaiból szoktak méltó követők sarjadzani."

33 A kultuszteremtő 19. század felfogásában „az örökké zöld koszorút csak oly nemzet teheti fiának homlokára, mely arra maga is méltónak mutatta magát".

34 Ez a gesztus élő hagyományt s a hagyománnyal élő nemzetet feltételez. Tompa ilyen élő nemzetet ünnepelt versében Kazinczy centenáriumán. Élőt, azaz olyant, amely ismeri a durkheimi értelemben vett szimbolikus rendszer, a vallás hagyományát, s felismeri a magataremtette kultúra szimbolikus voltát is, amikor (cassireri értelemben) szellemi jelentéstartalmakat társít konkrét tárgyaihoz.

35 Az így megteremtett újabb szimbolikus rendszerben, a kultuszban a művészet is jelen van, mint a kultusz tárgya (a kultúra egyik eredeti formája) és eszköze. (Toldy szerint Kazinczy is a legmagasabbra: a művészet eszményére mutatott fel, megteremtve annak kultuszát.) A művészet (irodalom) 19. századi kultusza Malreaux meghatározásában ugyancsak a társadalom elitjének kultuszát jelentette.

36 De éppen ez a kultusz (amiben a tudomány s a társművészetek is részt vettek) tudta társadalmiasítani, fenntartani a kultúra értékeit. Szimbolikus jelentéstartalmától megfosztva a kultusz tárgya holt anyaggá változik, korunk gigantikus és komputerizált memória-raktárainak töltelékévé. A köznyelv azonban az emlékezet fájáról beszél, élő emlékezetről. A mai, nem emlékező civilizációban az emlékezés szakma: Pierre Nora megfogalmazásában a történész a lieu de mémoire, az emlékezet helye.

37 Az emlékezet azonban nem kultusz (lásd Kazinczy halálának