Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Keserű Katalin: A kultusz köztes helye Kazinczy magyarországi kultusza

0. évfordulójára megjelent Négyessy- és Horváth János-tanulmányokat gy a 150. évfordulóra rendezett irodalomtörténeti konferenciát). A kulsz mivoltát, helyét - az emlékezetről és a hagyományról szóló tanulánykötetek fényében - a múltra irányuló emlékezet és a jövőnek szóló igyomány között, jelenidejűségében ragadhatjuk meg. A kultuszban az nlékezet társadalmiasul, s szelektált cselekvésekből és eszmékből mink születnek. Ezek, miközben társadalmi csoportok önmeghatározó igédét is kielégítik, az időbeliség tudatosításával párhuzamosan, a történelri tudathoz közelítik az emlékezetet. Az antropológia filozófiai megalapo5i és a kulturális antropológia művelői azonban megegyeznek abban, ogy a kultusz inkább a vallásos tudathoz áll közel: szimbolikus cselekésformáival, az örökkévalóság illúzióját fenntartó hittel a múlt, jelen és ivó egymásrautaltságát illetően.

38 A kultusz valójában e kétféle tudat átLatásában keletkezik: az idő megállításával, a halott életrekeltésével, zemélyének és eszméinek materializálásával (élet és halál, szent és proán között), az egyéni tudatnak egy egyetemesebbe való átjárásával. Eb)ől következően a kultusz eszközei jelek vagy utalások (képek, szobrok), a elentettnek csak részei, de az egészet idézik fel, s e rész-egész viszonyDan rejlő feszültség emocionális töltést, értékképző erőt kölcsönöz a kultusznak.

39 A kultuszszobor vagy -kép ilyenformán egyaránt mágikus és autonóm, funkcióját tekintve. A kultikus rítusban (szónoklatok, felolvasások, értékelések, lakoma stb.) teljesedik ki az autonóm műalkotás. E „polgári liturgia"

4 célszerű, ugyanakkor szenvedéllyel teli, egyező szisztéma szerint zajlik a világ különböző részein és különböző személyek kultuszában.

42 A szent és a profán megkülönböztetésén nyugvó vallásos rítus az alapja, de tudatos értékképzés a célja - ilyenformán a hagyomány szokásaitól is különbözik,

43 e kétféle rítus között értelmezhető. A kultusz helye is aktuális: nem feltétlenül kötődik a történelmi helyhez, sem az emlékhelyhez (szoborhoz, galériához, emlékházhoz vagy panteonhoz), amit szakrális helynek nevezhetünk, hiszen a jelként, utalásként funkcionáló eszközök hordozhatók, önreferenciálisak. A kultuszban a világ metafizikai megragadása helyett csak egy rész (például a nemzet) válik átélhetővé. Tévedés volna azonban ezért a nacionalizmus melegágyának tekinteni. E kultuszok ugyanis a polgárosodás termékei, korábbi vallásos (halotti) vagy kiváltságos rétegekhez köthető kultuszok (ősgalériák) élnek bennük továb, az ember magateremtette (társadalmi) értékeinek és az értékeket létrehozóknak teremtve helyet (igaz, felülről lefelé) a homogén nemzeti emlékezetben csakúgy, mint a polgári nemzet létrejöttében: a kultikus személyek és eszmék jelentik az új társadalmi réteg kohéziós erejét, azonosságtudatát, kapcsolatainak alapját. Az írók szerepe mind a polgári (republikánus), mind a nemzeti (közösségi) értékek létrehozásában és kifejezésében különösen jelentős volt, innen a felvilágosodás óta különösen virágzó kultuszuk. A Kazinczykultusz fokozataiban (nagy emberként való megjelölésében, apoteózisában és panteonizációjában) mindez szemléletesen nyilvánul meg. Kazinczy babitsi inkarnációja, életre keltése Pilinszky János által

44 azonban arra is utal, hogy a kultusz útja századunkban sem nem a hagyományé (tömeges termelés), sem az emlékezeté (memória-archiválás), hanem a