Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Keserű Katalin: A kultusz köztes helye Kazinczy magyarországi kultusza

irsaság és a szolidaritás jegyében zajlott le, habár egymás után, a két onep, Voltaire-é inkább a militáns forradalmiságot, Rosseau-é a lelkit, lobbié a népet, utóbbié az Embert dicsőítve. Kazinczy ünnepe mintha íindezt egy személyhez kötné. A költő a felvilágosodás fényét hozó „lángszlop" volt Toldy szavai szerint,

19 de a Kazinczyval kapcsolatos kulcsszaak tevékenységének forradalmi voltát is jelölik: munkássága „szellemsata" volt (Szász), „szellemi forradalmat" idézett elő (Toldy), aminek ászlója a nyelv volt. A korban a nemzetit és demokratikust egyesítő foradalmi szimbólum megidézése Kazinczy ikonográfiáját az önkényuralom dején meg nem ünnepelhető forradalmárok attribútumával egészítette ti, ami azonban kultuszképen és -szobrain sosem jelent meg. Akkor a tücsök miatt nem, hiszen a Kazinczyt ünneplő új magyar középosztálynak a „filológiai forradalom fogyasztójának"

2

") éppúgy, mint felvilágosodástori szülőinek meg kellett küzdeni egy, a mai nyugati filológiában gyakran figyelmen kívül hagyott ténnyel: az osztrák birodalmi adminisztrációval, önkényuralommal. Ezek múltával Kazinczy „forradalmisága" viszont aktualitását vesztette. A magyar függetlenségi törekvések az irodalom kultuszának politikai súlyt kölcsönöztek. A politikai vonatkozások körét egészítette ki az 50-es évek végén a Voltaire-Rousseau-centenáriuméhoz hasonló társadalmi kiegyezésé-megegyezésé. A Kazinczy-ünnepen a Nemzeti Múzeum díszter"í én 1859 Kazinczy-ünnep Pesten a Múzeum termében, Oct. 27-én 1859. Werfer Károly műnyomdája, Pest 1860.